Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

pos terület felé levezető út mellé települt egyutcás, szalagtelkes útifalu. Az utca tengelyét a szőlőhegyek felől lefutó vízfolyások jelölték ki. A főutca végében a szőlő felőli oldal magaslatán áll a katolikus templom. A szentegyház mögött a mester lakótelkét alakították ki. A templom déli oldalán a dombokba felvezető út túloldalán a plébánia, plébános lakása kapott helyet. A plébánia mögött a déli oldalon az Ó Temető tömbjét találjuk. A temetőt apró zsellértelkek veszik körül. A templommal szemközt a közlekedési útra, sarkosan építették ki a Nagy Korcsmát. A távolsági közlekedést szolgáló út a falu keleti végénél, mintegy öt telek nagyságú területet félkörívben megkerül. A főutca ennek az íves kanyarulatnak a közepén nyílik. A távolsági forgalmat szolgáló útból délen teleklábakon nyugatra futó út vezet a főutcával párhuzamosan. A teleklábnál vezető út déli oldalán van az urasági kasznár házának, udvarának hatalmas L alakú tömbje. E telektömb északi szegélyéből telkeket mértek ki, 144 szám alatt, a plébániához való kert zárja ezt a sort.

A falu északi szélén a 6., 7., 8., 9. és a 10. telek lábjában alakították ki az Új Temetőt úgy, hogy bejárata lehessen a távolsági közlekedést szolgáló észak-déli irányú útról.

A település északi szélén, a főutca északi házsora mögött apró kerti parcellákat találunk, de a főutca illetve a teleklábon futó utca nyugati végében is vannak egészen keskeny parcellájú kertek. A község nyugati végében egy nagyobb urasági telek szomszédságában mind a főutca végén, mind a telekláb utca végén zsellérek telkei sorakoznak, A főutcát és a telekláb útját a település nyugati vége előtt az urasági telek és a felette lévő kis kertek tömbje fölött keresztutca, köz köti össze. A későbbi topográfiai felmérések arról tanúskodnak, hogy a Kispécre vezető út keleti, partosabb oldalát végig beépítették egy sorházzal, így mondhatni Kispéc és Kajár összeépült. A történeti mag pedig megindult a létrás utcájú faluvá válás útján.

A térkép az 1839-es évben csak az uradalmi épületeket jelölte. A térkép feliratai szerint sok telken két gazda vagy két zsellér kapott helyet. A főutca északi házsorában a 25. és a 27. számú telkek között, a 26. számú telken négy zsellér elkülönített udvara áll 26.a, 26.b, 26.c és 26.d jelzés alatt. A nagyszámú aprótelkek tömbjeit valószínűleg a helyi uradalmat szolgáló zsellérek, napszámosok, béresek számára mérték ki.

Megjegyzést érdemel, hogy a 19. század utolsó harmadában jelentkező szőlőkártevők és szőlőbetegségek miatt a helyi szőlő- és bortermelés visszaesett, de a különféle gyümölcskultúrák sokat lendítettek a falun. Ez a helyi lakosság alkalmazkodó képességét, szívós kitartását bizonyítja.

A Sokoróaljai járás szíve, legszebb táji adottságú vidéke az a völgy, amely Ménfőcsanak és Győrszemere szőlőhegyei között nyílik. Két fontos, a helyi szőlő- és borkultúra szempontjából kiemelkedő települése a délen a megye határára kirugó Pátka (ma Sokorópátka) és a völgy közepén megült Tényő. Mindkettőről rendelkezünk a település határát részletesen bemutató térképpel.

Pátkát az 1786-os, két példányban ránk maradt térkép latin nyelvű feliratában praediumként nevezi meg. (PL IX. 7, Hrusovszky Imre)

Pátkát Fényes Elek is 1851-ben Geográphiai szótárában pusztaként tartja számon. Jellegzetes a megjegyzése, hogy „főleg szőlőhegyből áll", 580 katolikus és 20 evangélikus lakóval.

A község e térkép szerinti határát a keleti, ravazdi oldalon szőlők alkotják. A későbbi térképek szerint utóbb a szőlők felett keleti irányban jelentősen kibővítették, mert az 1920-as évek topográfiai térképei a pátkai határhoz tartozónak jeleznek jelentős erdőket, A Ravazd, Pátka közötti északi határpont 297,4 méteres Adriai tengerszint feletti magasság. A Macskalika-tetőtől a megyehatárig lefutó Vadalmás területe déli szegélyéig nagy erdőterülettel egészítették ki. Ennek az erdőnek a délnyugati sarkában kisebb irtáson áll a Vadalmás (erdő) őrház, a 194 méteres magassági pont mellett.

Jellegzetes, hogy a szőlők a délnyugatra néző, meredek, gyorsan emelkedő hegyoldalt népesítik be. A szőlő keleti szegélyét a 300,4 méteres, a 285,2 méteres, a 270,3 méteres, 253 méteres és a 222,7 méteres Adriai tengerszint feletti magassági pontok jelölik északról dél felé haladva. A szőlőket középütt és a nyugati szélen út fűzi fel. A Várlátó hegy alatt út vezet északkeleti irányban a szomszédos erdőségbe.

A község határának középső részét délről észak felé vezető patak és mellékvizei uralják. A patak medrét a Halagos, a Gyertyányos és a Harangozó völgy nevű részek mellett tóvá duzzasztották, A patak-tó medrét rét vette körül. A régi Győrbe tartó út a patak és a szőlő közötti táblák közepén haladt a Csókás völgy és a Nagy Kutya területéről nyugatra. A 19. és a 20. században a szőlőkbe vivő utat kövezték ki, építették műúttá.

A Via Jaurinensis (Győri út) feliratú úttól nyugatra is vezetett egy út délről a Halagos irányából északra, amely a Győrbe vezető útba Pátka területének északi határa előtt becsatlakozott, ott, ahol a határ legészakkeletibb részéből, a Búza völgyből keletről nyugatra futó út is bekapcsolódott. A pátkai határból két út vezetett át Kajárra, egy pedig Lovászpatonára vitt. A Répás pusztáról, a Nagy Kutyáról, illetve a Várlátó hegyről a Lovászpatonára, illetve délkeletről északnyugatra, Kajárra vezető utak találkozásánál, kisebb vízállások között térképészünk mappája Vestigia Pagi, illetve Arcis Vestigia latin feliratokkal jelzett földeket, illetve hegyet ábrázol. Az utóbbi a helyi néphagyományból ismert kolostor maradványaival azonosítható. Kétséges, hogy a Vestigia Pagi felirat a középkori Pátka helyét jelölte volna. Térképünk nagyon gazdag és igen szép magyar földrajzi névanyaga mellett a győri utat és a szőlőket jelölte e két latin feliraton kívül latin kifejezéssel. A Vestigia Pagi, amelyet az egykori falu nyomának, helyének fordíthatunk, szinte az egész határ legmélyebben fekvő része (161,4 méteres tengerszint feletti magassági pont szomszédságába esik).

Az újabb topográfiai térképek a pusztából, lakott szőlőhegyből községgé váló falu településterületét a szőlőbeli utak mellett ábrázolják, többnyire egy sor épület kíséri az utakat. Pátka déli részén láthatjuk az út két oldalának következetes beépítését.

Jellegzetes, hogy a térképezés idején szántó csak a szőlők északi és déli végénél, viszonylag kis területen látható. A 20. századra az erdő a térképünkön ábrázolt terület délnyugati sarkába szorult vissza. A tavakat lecsapolták, a vízfolyást kísérő rétet is be