Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
(Ellenföldek, Kétszer Düllő, Gyepszer Düllő stb.) Jellegzetes, hogy mindegyik forduló, „Vető“ bizonyos része, amelyet fontosnak tartottak jelöléssel hangsúlyosan elkülöníteni, többnyire a faluhoz közel eső részeken pirosas, rózsaszínes jelölést kapott. Hasonló színárnyalat jelöli az uradalom téglavetőjét és a belterület három telkét. Mindegyik pirosastáblában nagyjából azonos kiterjedéssel két-két egymás szomszédságába eső zöldes sáv, tábla található. A Felső Gyűr földi részen és a Patonai Határra Düllő részeken csak egy sáv illetve egy háromszögletű földdarab visel hasonló színt. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a templom, plébánia, iskola, javadalmas területeit jelölték így. A falu belterülete keleti szegélyéhez három kisebb földtábla csatlakozik zöld, piros, sárgás színben, (Jobbágyi Kender földek, Krumplis kert, Kis kút) Az 1814. évi térképet érdemes összevetni az 1864. évi Szerecsen határának tagosí- tási térképe című ábrázolással (GYMSMGYL GYMU 308), melyet Kovács Benő mérnök készített. Jellegzetes, hogy a község északi, Gyomoré felé eső részén egységes tagban mérette ki az uradalom az Urasági Tag Birtok felirat alatt a maga földjeit. A határ észak- nyugati sarkában a gyomoréi és a gecsei határ közé fogott erdőt teljes egészében leválasztották a legelőterületről. Urasági Erdő felirata arról is árulkodik, hogy uradalmi kezelésbe vették. Feltűnő, hogy a nagykiterjedésű legelő szinte nyomtalanul eltűnt. Egykori meglétére csak a Legelődűlő felirat utal. A közösségi használat végét jelzi az is, hogy az egykori legelőt dűlőutak és parcellák tagolják. A zsellérek földjét Zsellérdűlőként szintén a volt legelőből mérték ki. A Zsellér dűlő és az Urasági Erdő között van ugyan maradványa a hajdani közlegelőnek, ennek közel felét a Pápai úton felüli d(ülő) kisebbíti, Jelentékenyen megnövelték az uraság Téglavetőjét, amelyet később téglagyárra fejlesztettek, és uradalmi kisvasúttal kötöttek össze Gyomoré vasútállomással, ahová további helyekről is futottak össze kisvasúti nyomvonalak. A feltűnő változások közé tartozik az is, hogy a falu nyugati oldalán új utca alakult ki a régi falumag és a téglagyár területe között, így az orsós útífalu párhuzamos utcás, létrás szerkezetűvé fejlődött. A két térképfölvétel között rendkívüli módon megváltozott a határ használata. Nemcsak a háromvetőre, háromnyomásra való felosztás tűnt el nyom nélkül, hanem teljesen új dűlőút beosztást alakítottak ki. Feltűnően összeszűkült a határ keleti felében a régi terület kiterjedése. A Nagy Berek, a Hosszú Rét, a Halom allyaí Rét helyén két dűlő alakult: Nagybere- ki dűlőbe és a Halomaljai dűlőbe vonták össze a szántásra alkalmatlan kaszálókat. Feltűnő, hogy megnőttek a parcellaméretek. A volt jobbágyok földjeit a Gyűrföldi dűlőben, a kispéci határ mellett a Külső és a Belső Patácsi dűlőben és a határ déli részén mérték ki. Az egyes családi üzemek lényegesen nagyobb földdarabokat kaptak birtokba, ami az üzemvitelt és a gazdálkodást nyilván racionálisabbá tehette. Nem véletlen, hogy az Új- és az Öreghegyi Szol lő kiterjedése, elhelyezkedése nem változott. Valószínűleg parcellázásuk is megmaradt, hiszen az 1864-es felmérés nem ábrázolta az egyes szőlődarabok határát, a későbbi katonai topográfiai térképek sematikusan felvett parcelláinak körvonalai pedig közel azonosak az 1814-es eredeti állapottal. Igaz, a katonai térképészek nem a szőlő beosztását, hanem a művelési ág változását igyekeztek érzékeltetni. Mellesleg ábrázolásuk inkább gyümölcsösre, veteményesre, mint szőlőre utalt, de a térkép jellege továbbra is zártkertes használatot jelöl, illetve a korábban nem rögzített pincék sorát jelzi. Sőt egy kis szakaszon utcaszerű kétoldalasán beépített pincéket látunk. (A 158.9 m-es magassági pont délnyugati előterében). Szerecseny határtérképei jó bepillantást adnak a Sokoróaljai járás Rábától, Marcaltól távol fekvő, de a Sokoró dombvonulatától elkülönült lankás, mezőségi jellegű vidék viszonyaiba. A két térkép pedig hűen tükrözi a 19. század eleje és a jobbágyfelszabadítás utáni, polgári átalakulásnak induló falu állapotát. Hasonló képet kaphatnánk Gyarmat, Csikvánd esetében, ha összehasonlítási alapul szolgáló térképek állhatnának rendelkezésünkre. A Sokoróaljai járásnak az ártértől és a Sokoró dombjaitól elkülönült halomvidékének egyik jellegzetes települése Csikvánd, amely a felmérés idején 650 lakosú község volt. 450 evangélikus és 200 római katolikus lélek élt benne. Király Lajos Győr megye mérnöke 1836-ban készítette „a commászationális Pernek fellyebb való Helyeken is megállapított rendszabása szerint véghez vitt és Felosztott Úrbéri Birtokoknak kiterjedéseket és mennyiségeket mutató Rajzolatát“. (GYMSMGYL GYMU 60) Megjegyzendő, hogy a térkép Szakonyi Ignác hites mérnök másolatában maradt fenn. A település határa keletről nyugatra egyenletesen lejt. A községet Gyarmattól elválasztó Gazdák erdejében a későbbi katonai felmérők 146.6 méteres Adria feletti tengerszint feletti magasságot mértek. A nyugati határ több pontja 122.1 m, 121.0 m illetve 121.4 m magasságot mutat. A felmérés Idején a település északi részét az „Urasági Birtokok“ szántói, kisebb rétjei és nem kis kiterjedésű erdői tették ki, amelyek valószínűen mind keletre Gyarmat felé, mind északra, északnyugatra Mórichida, Teke puszta, Teke erdő, illetve Hosszú erdő felé folytatódtak. Szinte a Rábaszentmiklós és Tét közötti Lesvár puszta, Pókvár puszta környékéig foltokban követni lehet őket. A térkép nem foglalkozik érdemben a részletezően bemutatott urbariális földek között kanyargó (talán nem is nagy vízhozamú) Bakonyérrel. A vizesebb helyeket az úrbéri és az urasági szántók között feltűnő zöld színű, kaszálókra, rétekre utaló foltok, sávok jelölhetik. A falu keleti előterében a belterület és az erdők illetve az erdőkből irtott szőlők között jelentékeny legelőt ábrázol. Az úrbéri szántók a falu határának délnyugati terét szinte teljesen kitöltik. A szántóföldeket mintegy 13 dűlőre tagolták, Valamennyi dűlőt rendkívül keskeny és hosszú nadrágszíj parcellákra osztották, amelyeket valószínűen a község házhelyei szerint a telkesjobbágyok használtak. A térkép elnagyoltan tájékoztat az urasági parcellákról, dűlőkről is. Jellemzően a szántó dűlők végében fekvő lapos, zölddel jelzett érmeder szakaszokat az úri birtokosok között felosztották, de az úrbéri szántók közé ékelt zöld színnel jelzett laposok osztatlanul, parcellázatlanul maradtak.
