Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
A térkép a község belterületét a telekhatárok és a házak feltüntetésével részletesen ábrázolja. A falu tölcsérszerűen keleti irányban táguló háromszögletű alaprajzot mutat. A főutcán két kisebb vízállást, tavat örökített meg a felmérő mérnök. Az egyik a háromszög keleti felében, a másik a keletre tovább vezető úton kijjebb fekszik. Van egy harmadik tavacska is a háromszög észak-déli irányú keleti házsora, utcája északi végében. A belterület két szélesedő házsorában valószínűen a telkes jobbágygazdák laktak, amire az is utal, hogy a déli utcasorban 5 „L“ alaprajzú un. keresztház épült s viszonylag nagyméretű telkeket alakítottak ki. Az északi házsorban egyetlen „L“ alaprajzú házat talált a felmérő. A község nyugati végén és a háromszög alakú tér keleti befogójának házsorában feltűnően kisebb telkek, házak sorakoznak. A keleti házsorhoz keletről félsor ház épült, a kis épületekkel megült aprócska telkek zsellérekre, „lakókra" utalnak. A félsorházas utca folytatásában északi irányban uradalmi épületek együttes tömbje látszik, ami mellett a későbbi katonai, topográfiai térképek udvarházat sejtető parkot ábrázolnak. A falutól északkelet-keletre az egykori legelő külső oldalához szőlőhegy kapcsolódik, amelyet - mint utaltunk már rá - valószínűen az erdőből irtottak. A szőlő belsejében északnyugat-délkeleti tengelyen présház van, és pincéket építettek ki többnyire kettős sorban, utcaszerűen. Igaz, jó néhány présház, pince a szőlőhely falu felőli kerítése, gyepűje mentén épült ki, amint azt a későbbi katonai felmérések rögzítik. Király Lajos mérnök felmérése illetve Szakonyi Ignác másolata csak a szőlőhegy külső körvonalait rögzítette. A szőlőbeli tényleges állapotokat nem vizsgálták, nem is ábrázolták. A környék szomszédos jobbágygazdái szívesen telepítettek a maguk ellátására szőlőket s benne présházpince sorokat. A Sokoróaljai járás dombvidéke, szőlő- és bortermelő tája A Sokoró dombvidéke és történeti borvidéke legszélső vonulatának, dombhátának délnyugati, végső, a megyehatáron fekvő települése Kajár. A magyarországi Szent Benedek Rend Bakonybéli Apátságának birtoka, valószínűleg a magyar keresztény királyság és egyház megszervezése korai időszakától. Hiteles határjárása már 1086-ból fennmaradt. A község színvonalas, a domborzati viszonyokat nagyszerűen érzékeltető határtérképe az egyik legszebb település-, határfelmérés. „Kajár Hejség határának Földképe Te[kinte]tes Győr Vá[rmegyé]ben felmérte és készítette Tóth Mihály az 1839 Eszt:[endőben] PL VII. 3“. Az ábrázolást sajátossá teszi, hogy a megszokotttói eltérően dél-keletre tájolták, de a térkép megbízható részletességgel állít elénk egy összetett gazdálkodású települést. Ebben a jobbágyság kiterjedt szőlészkedés mellett, nem csekély területen szántóföldi műveléssel is foglalkozott, de jelentős legelőket, kevesebb rétet mondhatott magáénak. Mindez hármas támaszú gazdálkodást biztosított a helyi lakosoknak. A földesúrnak majorja volt Kajáron, amihez eredetileg szerényebb kiterjedésű rétek, földek tartoztak. A térkép készítésének célja, a helyi úrbéri és urasági földhasználati viszonyok felmérését szolgálta, mert a Sokoró oldallejtőjét szinte az egész határon északtól dél felé végig követő Öreg Hegyi Szőllők illetve a déli folytatásban fekvő Uj Hegyi Szol lök területének csak a körvonalait, szintbeli, domborzati tagoltságát dokumentálták. Sem a szőlők belső útjaival, sem a szőlőkben volt építményekkel, sem pedig a szőlőbeli parcellákkal nem törődött a felmérés. A határ keleti oldala felkúszott a Sokoró legnyugatibb ágának gerincéig. A határvonalon északról déli irányban 242, 241,257, 239.2, 226, 190, illetve 157 méteres Adria feletti magasságot jelölnek a K.u.K. topográfusok. Jellegzetes, hogy Kispéc, Felpéc, Kajár illetve Tényő községek közös határpontja 257.4 méteres tengerszint feletti csúcson állapodott meg. A szőlők fölötti dombtetőket magában foglaló részeket Uraság Erdeje néven jelölik. A völgyekkel tagolt dombteteji erdőkből később jelentős területeket kiirtottak, uradalmi szántókként hasznosítottak. Jellegzetes viszont, hogy a határTényő- Kispéc közé ékelődő sarkában, ahol később erdőt jelöltek a topográfiai térképek, 1839- ben Nap keleti Irtási Dűlőt, Nyugati Dűlőt ábrázoltak, köztük vízmosásos, keskeny, horhosszerű képződményt látni. A két szomszédos földterülethez egy szintén irtott urasági földdarab csatlakozik északról. A későbbi felvételeken a katonai topográfusok ezen a helyen újra erdőt találtak. A határ használatában, beosztásában a 19. század második felében bekövetkező nagy átalakulásokat, átrendezéseket és az újabbnál újabb dűlőbeosztásokat, főként az uradalmi hasznosítású területeket illetően három színes térképváltozattal is rendelkezünk. (PL X. 3 1867.) Sajátos módon az uradalom a falu határának keleti szegélyét, a szőlők fölötti magasabb dombokat és a déli területsávot tartotta meg magának, úgy, hogy a délnyugati határszakaszon a régi közös legelő területéből is nagyobb részt igénybe vett. Az uradalmi területek intenzívebb hasznosítására vall, hogy a hegyen is és a határ keleti részében előbb egy, majd két újabb majort építettek ki. A hegyen fekvő, eredetileg nagy összefüggő erdő nyugati részét 1867 körül „"Felső nagy erdő" név mellett Legelő felirattal látták el, majd 1878-tól nagyobb részét szántókká alakították át. A határ nyugati részén bizonyos földeket az uradalom kicserélt a gazdákkal. A határnak a hegylábat kísérő terasza szőlők alatti részeit, ahol a szántók, legelők helyezkedtek el, a Bakony felől, illetve a Sokoróból lefolyó erek, vízfolyások párhuzamosan futó, délről észak felé tartó medrei tagolták. Ezek a mederszakaszok osztatlanul vagy parcellázva rétként kerültek hasznosításra. Az 1840-es évek kiterjedt legelő területét és a közéje ékelt urasági réteket a későbbi térképek Gazdák földje illetve Gazdák gyürki szántóföldjeként feliratozta a térképvázlat készítője. Viszont nem tekinthető véletlennek, hogy a hajdani nagy közös legelőterület magjában megmaradt egy jelentősebb tábla Zsellér legelő névvel. Tóth Mihály 1839-ben külön elkészítette a Tekintetes Győr Vármegyében kebelezett Kajár Helysége Belső Telkeinek földképe című térképet is. (PL VII. 3) Kajár eredetileg a hegylábon futó Győrszemere szőlőhegyétől a megyehatárig futó útra merőlegesen a la
