Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

annyi új telket kiméretni. A későbbi K.u.K. katonai felmérések, topográfiai térképek tanúsítják, hogy a kimért telkeket be is építették. A katonai felmérők Mérges esetében feltűnően kevés pajtát örökítettek meg.

Meg kell jegyezni, hogy Mérges faluképe, településszerkezete feltűnően hasonlít a tóközi Fehértóéra. Nem érdektelen jelezni, hogy az 1980-as évek végéig Fehértó település képét a község központjában 17. és 18. századi épületek határozták meg. Minden bizonynyal Mérges településszerkezete nem tekinthető invariánsnak, véletlen előfordulásnak.

Mérgest a térképezés körüli években mintegy 270 fő lakta, akik közül 10 katolikust kivéve mindenki lutheránus volt. Itt is házassági kapcsolatokat ápoltak a tóközi evangélikus magyarsággal, hiszen a vallási csoportok a 20. század első harmadáig szigorúan endogámoknak mutatkoztak. A házassági kapcsolatok a tájon belüli vagy a kistájak közötti kulturális összetartozás tényezői is voltak, segítettek gazdasági, háztartási újítások elterjedésében.

A sokoróaljai járás vízmenti határral rendelkező települései közé kell sorolni Gyirmótot is. A Koroncó, Rábapatona, Ikrény, Győr és Ménfő közé bezárt település határának egy részét a Marcal szabályozása előtt a Rába sok ágon szigeteket alkotva hálózta be. A határnak különösen az északnyugati sarkát járták át sűrűn a vízerek. Az eredeti viszonyokat a Gyirmóthí helység határának térképe Király Lajos tiszti mérnök felmérésében 1840-ben örökítette meg. (GYMSMGYL GYMU 108) Nem tanulság nélküli a határ vízmellé- ki részének elemzésénél utalni a káptalani térképek között megőrzött, a környezetet ábrázoló lapokra. (Pl. A Győri Székeskáptalan 1753-ban készült, No. 40 jelzetű térképére hivatkozunk.) A határt az ártéri erdők, rétek mellett apró szántó dűlők tömbjei uralják. A tömböket a Sokoró magasabb fekvésű részeiről lefutó patakokat kísérő legelők tagolják. Salamonyi Legelő, Pávölgyi Legelő„Belső réti Legelő, Laposi Legelő feliratok örökítik meg ezt a szerkezetet, amit az Ikrény felé eső részen a vízpartra dőlő Belső réti Legelő egészít ki. A falu a Rába (később a szabályozások rendjén ide is a Marcal vizét vezették, majd holtággá alakították) egyik nagy kanyarulatának mart oldalát kísérő magaslatra, árvízmentes hátra települt útifaluként. Nyugati végén a vízparton csak egy sor ház áll a víztől távolabb eső oldalon. Úgy tűnik, hogy ezen a ponton még élő víz volt a folyó, burcsellákkal, dereglyékkel jól ki lehetett kötni. A falu szalagtelkes, fésűs beépítésű. A község nyugati végén feltűnően elkülönülnek az apróbb zsellérházak, zsellértelkek.

A káptalani térképpel, amely a falu vizét kifejezetten „Rába folyása“ névvel illeti, már másutt foglalkoztunk, hiszen az ábrázolás különlegesen, szépen őrizte meg az egykori malmok emlékét.

A Sokoróaljai járás mezőségi tája

A Sokoróaljai járásnak a történeti megyehatáron álló egyik legdélebbi községe Szerecseny. Gecse és Lovászpatona, mint veszprémi települések ölelték körül keleti, déli irányból, északon Kispéc, nyugaton Gyomoré volt a határosa. 1814-ben Gáty István uradalmi tisztviselő „Urbarialis Regulázásának Kártyáját" készítette el. A térkép a megyéhez tartozás mellett hangsúlyozza, hogy a pápai (nyilván Eszterházy grófi) uradalmi szervezet tartozéka. (GYMSMGYL GYMU 307)

A falu határát, amint a korai térkép nagyon szépen grafikusan ábrázolja, dimbes- dombos, kisebb-nagyobb terephatárok tagolják. Maga a község, amelyik mintegy a határ középpontjába települt és a környezet egyik jól kivehető, a tengerszint felett mintegy 150 méterre magasodó dombját üli meg, útifaluszerűen a templom körül orsósán kiszélesedik. A község alaplakossága katolikus, illetve református 70 illetve 30 %-ban. Összesen 751 főt számlált népessége.

A község határát a Bakony felől érkező, délkeletről északnyugatra a Rába, Marcal völgyébe igyekvő patakok, vízfolyások tagolják, amelyek Gyömöre alatt a Csángota érbe futnak össze. A vízfolyások környezetét rétként hasznosították, kaszálták, legeltették. Erre a térkép Hosszú Rét, Nagy Rétek, Halom allyai Rét feliratai is utalnak. A réti földek szomszédsága segítette névhez jutni a Felső-, Közép-, Alsó Gyűr földi szántókat egyesítő Réthföldeket is,

A Gecse község felé eső határrész nagy része a felvétel idején még legelő volt. Jellegzetesnek mondható, hogy a Gyömörei határsorok felé, a legelőnek mintegy harmada erdős terület. (Ezen három földrajzi név szerepel: Boda Vágás, Kopár, Boncsos)

A gecsei határ legelő alatti sávján hosszan szőlőterület húzódik, amelyen a későbbi térképek, utak mellé rendezett pincék sorát mutatják. Jellegzetes, hogy a szőlőt a faluhatár legmagasabb 154.6, 158.9 és 163.5 magassági pontjai között telepítették. A szőlők északnyugati részét Újhegyként, a délkeletit (a magasabb fekvésűt) Öreghegyként jelzik a térképek. A mi térképünk az Ujj Hegy, Öreg Hegy névírást alkalmazza. A szerecseni szőlők iskolapéldái a telkesjobbágy gazdaságok családi üzemét kiegészítő, házi igényekre telepített, önellátó vagy csak másodlagosan árutermelő szőlőknek, amire a járás Rábához közelebb eső településeiben sok más példát látunk, s talán azt is megállapíthatjuk, hogy a 18. és a 19. század fordulóján szinte divatba jött ilyen szőlőhegyek telepítése. Térképünk keletkezése körül jöttek létre a mórichidai, csikvándi, és a gyarmati szőlők.

Térképünk készítője rendkívül szépen dokumentálta a háromnyomásos határhasználatot, amely láthatóan magában foglalta, mind a jobbágyi, zselléri földeket, mind pedig az urasági birtok kezelésében lévő földeket. Jellegzetes a térképkészítő névhasználata is. A gyömörei határ és a falu között húzódott az Első Vető, amelyet 4 dűlőre osztottak: Pósa Düllő, Közép Düllő, Gelegenyés Düllő, Dinnye föld. A falutól keletre alakították ki a Második Vetőt szintén több dűlőre tagolva. A Harmadik Vető a község déli oldalát kíséri a lovászpatonai határra támaszkodva. Ez a forduló is több dűlőre tagozódik.