Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

útifalutól csak annyiban tér el, hogy a község déli végén nyugat-keleti irányú házsor alakult ki, szintén szalagtelkes fésűs beépítési renddel és teleklábon épített pajtasorral, amire megyénkből sok hasonló példát idézhetünk a Rábától keletre eső két járásból. Ennek a házsornak a nyugati végén apró telkű kis utcát építettek déli irányban, ahol nyilván a zsellérek, „lakók“ építhették fel hajlékaikat. Nem lehet említetlenül hagyni, hogy a hatvanas években bekövetkezett nagy életforma-változásig Rábaszentmihály megőrizte feudáliskori település-, utcaképét, s talán a magyar nyelvterület egyik legszebb orsós faluja volt. Egységes utcaképe, harmonikus építészeti hangulata felejthetetlen maradt az utóbbi évtizedek fejlődése ellenére is. A hajdani falu építészeti képe visszatükrözte a sok küszködéssel, rengeteg munkával megalapozott magas színvonalú földműves gazdálkodás és messze földön híres állattenyésztés eredményeit. Feltűnő volt a családi gazdaságok egységes teljesítménye, a faluközösséget nem osztották meg kiugró vagyoni különbségek.

A felméréssel közel egyidőben 451 lakója volt a községnek, akik közül 402 katolikus vallású volt. A falu önálló plébániával rendelkezett, földesura az Eszterházy család volt, de részelt a határból a Bezerédj família is. (Fényes 1851.)

Rábaszentmihály északi szomszédja Mérges község. A Sokoróaljai járás két folyó közötti térségének egyik legsajátosabb sorsú települése. A szabályozatlan Rába kanyargós medrének keleti partján, a folyó egyik szélesívű hurokjába telepedtek lakói eredetileg, de az árvízmentesítés és a folyószabályozás során a település a gátak közé fogott, ásott új meder nyugati oldalára került. A 19. század folyamán bekövetkezett változásokat szemléletesen nyomon követhetjük a Tekintetes Nemes Győr Megyében Kebelezett Mérgesi Helség határának térképe (GYMSMGYL GYMU 210) alapján. Sajnos a felmérést készítő mérnök alkotását nem szignálta és nem is dátumozta. A keletkezésre a hitelesítési eljárás időpontja alapján következtethetünk. A helyi ellenőrző bizottság a térképet 1848. esztendő augusztus hava 7. napján írta alá és pecsételte le.

A mérgesi határt akkor rendkívülien tagoltnak látták a kortársak, a település szinte az ártér közepén emelkedő, minden oldalról alacsonyan fekvő réttel, legelővel körülvett szigeten épült ki. A Rábát délnyugaton keskenyebb, északkeleten kiszélesedő rétek kísérik. A rétséget Rábarétek megjelöléssel illetik mindkét helyen. A falu belterülete mellett nyugatról egy kisebb kanyarulat Zsellér rét, a falu keleti oldalán egy másik kanyarulat Füzesként kapott jelölést. A felmérő rajza, színezése érzékeltefi, hogy a réti területeket lefűződött, eltűnőben lévő hajdani folyómeder-maradványok tagolják.

Kicsit magasabb térszintet jelenthetnek a Legelő felirattal ellátott, színben is elkülönített területek. Közben, mint önálló szigetek, nagyjában észak-déli irányban rendeződve, a kiemelkedő hátakat apróbb dűlőkre osztva, keskeny csíkokra parcellázva helyezték el a szántókat. A község déli oldala szintén alacsonyabb fekvésű. Keletről nyugatra haladva találjuk a Tilos, a Déllő illetve a Nagy tavakat. Köztük szintén rétek vannak illetve olykor jól kivehető régi folyókanyarulatok, sőt egy-egy esetben Nádas, Körtvéles Sziget néven vízzel körülvett területeket találunk. Úgy tűnik, hogy a Rába és a

Marcal között itt is átfolyások voltak. A későbbi katonai térképek is a vízrendezések után évtizedekkel egyes medermaradványokat még rögzítettek. így például a Nádas Szigetet körülölelő medret a húszas évek topográfusai is jelölik. Ezek a medermaradványok jól követhetők a szomszédos koroncói határban is. A térkép a falu déli határa mellett a Pető rét, az Ispán rét, a Déllő tó, a Nádas sziget illetve Körtvéles között viszonylag nagy erdőt jelöl. De a későbbi K.u.K. katonai, topográfiai felvételeken ezeknek nyomát sem látjuk. Az erdősült térség aligha tartozhatott a nagyon vizes részek közé, mert északról beékelődik egy szántó Öreg Tasla illetve Kis Tasla néven.

Mérgesről Tót Mihály 1862-ben a Mérgesi határ elkülönítésének térképe címmel készített újabb felvételt. (GYMSMGYL GYMU 211) A két térkép összevetését kicsit megnehezíti, hogy fordítva van tájolva és feliratozva. (Méretarányuk sem egészen azonos.)

A második térkép rögzíti az új Rába-meder vonalát. A határ új beosztást kap. Noha a nagy tavak, erek még változatlanul megvannak, a rétek, de főleg a legelő rovására meg-megnövelik a szántókat. Különösen jellemző, hogy a falu alatt hatalmas szántó dűlő táblát vontak össze, osztottak fel új elvek szerint. Úgy tűnik, az uraság a határ délkeleti részét különíti el, Réteket, szántókat von ki, A korábbi Erdő jelölést Erdei rétek felirat váltja fel. A beékelt szántó, amely korábban apró, hosszú parcellákra oszlott, egységes taggá alakul. A Rába menti, északkeleti, alacsony fekvésű réti földterületben is változás következik be. Korábban a Rába menti rétek viszonylag nagyobb táblákból, parcellákból álltak, és a Rábától távolabb eső részek Hosszú Nyilas, Rövid Nyilas néven tagoltabban keskeny sávokban voltak parcellázva, az 1862-es felvétel viszont pont fordított képet ad. A Hosszú és Rövid Nyilast átkeresztelik Hosszú Nyilas Rétek névre, s csak néhány táblára oszlik. A korábbi tagolatlanabb Rába rétek helyén Nagy Rét és Füzesi Osztályok megnevezés jelenik meg, és egyúttal hosz- szú csíkokra parcellázzák. A szántókat amőbaszerűen körülvevő legelő nagy része eltűnik. A Del lő tó és a Tilos Tó mellé összeszorult legelőt Nagy Legelő névvel illetik. A két tó közé ékelt rész, amelyet korábban Öreg Tilosnak írt a mérnök, 1862-ben Öreg Tilosi Legelő néven jelenik meg. A folyamatot jól jelzi, hogy 1866-ban a mérgesi közlegelő felosztására készítették a térképet (GYMSMGYL GYMU 212, 1883 körül pedig a Mérgesi telkesgazdák legelőinek kiosztási térrajzáról készült térkép. (GYMSMGYL GYMU 213).

Mindkét térkép Mérges belterületét nagyjában változatlanul, azonosan ábrázolja. A község magja a Rábához legközelebb eső részen egy minden oldalról körülépített négyzetes tér, amiből déli irányban egy sor, házzal beépített út vezet ki. Jellegzetes, hogy mindkét térkép a beépített résszel szembeni, nyugati oldalon további telkeket mért ki, úgy hogy ennek a résznek a telkei jóval messzebb kísérik az utat, mint a keleti házsor. Ebben nyilván a terepszint is közrejátszott. Az első térkép (GYMSMGYL GYMU 210) a nyugati házsorban összesen két lakóházat ábrázol jó nagy távolságra egymástól és a falu központjától. Nyilván a nagycsalád szervezetének bomlási folyamatát, a házközösség, udvarközösség felbontásának az igényét fejezte azzal ki, hogy szükségesnek tartottak