Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról
Filep Antal TÉRKÉPEK VALLOMÁSA GYŐR MEGYE NÉPRAJZÁRÓL, TÁJTÖRTÉNETÉRŐL ÉS KÖRNYEZETI KULTÚRÁJÁRÓL Bevezetés A történeti Magyarország egyik legszebb és legrégibb megyéje Győr. Győr megye területe is az államalapítástól, de különösen a 19. század második felétől a folyók vízjárásának mérnöki szabályozásától, a patakok, erek ármentesítésétől sokat változott. Átalakultak, módosultak természetföldrajzi viszonyai, mégis a legutóbbi évtizedig ez a megye sokat megőrzött az egykor még megszelídítetlen nyerstáj állapotából, Akár községeink térképeit tanulmányozzuk, akár a vonat vagy az autóbusz, gépkocsi ablakából szemlélődünk, nyomát láthatjuk annak a szívós, kemény munkának, amelyre szükség volt ahhoz, hogy örökül kapjuk azt a gazdag kultúrtájat, amely az utóbbi 250-150 évet jellemezte, s amely maradéktalanul kiterjed a megye településeire, s amely élhető, európai rangú keretet biztosít a helyi társadalom számára. Igaz, a virágzó mezőgazdaságnak és az értékteremtő iparnak egyaránt teret adó, helyet kínáló táj mögött évezredes, szívós, szakadatlan, szorgos és kitartó munka rejlik. Sem a magyar, sem az európai történeti fejlődésről nem alkothatnánk reális képet, ha a táj alakulását, - talán helyesebb, ha még hangsúlyosabb kifejezéssel élünk - a teremtését nem vizsgálnánk. A táj történetének feltárása széles körű tudományos összefogást igénylő feladat, nagyon sokféle forrásanyagot kell igénybe venni. A 18. századtól fogva különösen fontos kútfőink az ismétlődően, nemzedékről nemzedékre készülő térképek. A legkülönbözőbb gyakorlati (katonai, igazgatási, birtokrendezési, adózási, gazdaságirányítási) célokból készített térképek, mappák minden más forrásnál összetettebb, sokoldalúbb képet rögzítettek a tájról, a helyi társadalom környezetéről. Különösen értékesek azok a kéziratos, legfeljebb néhány példányban készült községtérképek, településhatár-térképek, amelyek az egykori jobbágylakosság birtokait, földhasználatát mérték fel, és különítették el az uradalmak majorsági birtokaitól. Ezek olyan részletességgel ábrázolták az egykorú (a 18. század végétől a 19. század végéig terjedő) viszonyokat, hogy azokkal ma is csak a légi fényképek vagy az űrből készített felvételek vehetnék fel a versenyt. Ezek az úgynevezett elkülönözési eljárásokban vagy az úrbéri perekben készített felmérések nemcsak egy-egy település átfogó képét rögzítették, de a jobbágy, zsellér legapróbb földdarabkáit, néha a száz négyszögölt el sem érő parcelláit is méretarányosan ábrázolták, ellenőrizhetővé, visszamérhetővé tették. Ezek a térképek a magyarországi műszaki gondolkodás, az alkotó értelmiségi munkának is fontos, értékes emlékei. Hiszen bizonyítják, hogy az egykori hazai mérnöktársadalom milyen mértékben ismerte, s alkotó módon tudta hasznosítani a korabeli geometria, geodézia tudományát. Magyarország akkoriban a polgári mérnökképzés élvonalában állott. A Selmecbányái akadémiai, a budai, pesti egyetemi képzés kiváló, földmérésben járatos mérnököket bocsátott ki. A királyi kamarai szervezet, az uradalmak gazdasági irányítása és a megyék hivatalszervezete a 18. század második felétől mind több mérnököt alkalmazott, s rendszeresen foglalkoztatott. Egy-egy térképet elkészülte után a hatóságok hivatali, igazságügyi szakértőkkel lelkiismeretesen próbamérésekkel ellenőriztek, hitelesítettek. Az egykorú felmérések, térképszerkesztő munkálatok értékét jelezheti az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezése előtt, az 1950-es évek elején készített katonai, térképészeti légi fényképek felvételeiben fel lehet ismerni a reformkori, jobbágyfelszabadítás utáni állapotokat rögzítő kéziratos térképek alapvonalait, olykor még a parcellák, a telkek, a kertek mezsgyéit, kerítéseit is. A kéziratos településhatár és belterületi térképek különösen fontosak a néprajz, az agrártörténet számára. Ezeket a mappákat nem nélkülözhetik azok a tudományok sem, amelyek a táji termelés, a tájtörténet bármely részletének elemzésében érdekeltek. A kéziratos térképek nélkül aligha lehetne korszerű településtudományi munkálatokat végezni. Az érdekelt szakágakat nehéz lenne felsorolni, hiszen a botanikatörténettől a nyelvészeten át a régészetig, a vízgazdálkodásig se szeri se száma azoknak a tudomány- területeknek, ahol a térképi adalékok nem nélkülözhetők. Különösen áll ez a közeli múltban kifejlődő és már ígéretes, eligazító eredményeket felmutató történeti ökológiára. A falvak, városok határáról készített egykori, történeti értékű térképfelvételeknek nemcsak históriai értéke van. A történeti térképek napjaink és a jövő mezőgazdasági, műszaki gazdasági tervezői, gyakorlati szakemberei számára is aktuális forrásbázisul szolgálhatnak. A kéziratos, történeti térképek a ma és a holnap gazdasági, műszaki, társadalomszervezési döntéseit segíthetnek megalapozni, hiszen a táji keretek, a települési környezet históriai távlatú értékelését segíthetik elő. Győr megye területe rendkívül egységes. Egészében a Kisalföld szívében fekszik. Még akkor is áll ez, ha tudjuk, hogy földrajzilag is és történetileg is kisebb vagy nagyobb mértékben tagolt, egyes vidékein más-más arculatot ölt eltérő adottságai révén. Ä Kis23
