Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Halász Imre: Keszthelyi „szerelmi szabadfoglalkozásúak” a 19. század második felében
junktúrán, így csak valószínűsíthetjük, hogy a nyaralási időszakban ennél többen lehettek. A legfiatalabb munkavállaló 16, a legidősebb 33 éves volt. Molnár Kati keszthelyi születésű, 25 éves katolikus - kit Szúnyog Márton fogadott be -, Kőműves Bábi sümegi születésű 26 éves, katolikus, Pirbos Anna pacsai születésű 33 éves katolikus, Schönauer Kati jánosházi születésű 19 éves izraelita, „senkinél sem tartózkodik, kujtorgó". Gáspár Mári keresztúri születésű, 16 éves katolikus, szintén kujtorgó, Kundzsi Mári keszthelyi születésű katolikus, kinél elborzadva jegyzi meg a jegyzőkönyv felvevője, hogy - oh tempora! Oh mores! - az apai házban űzte kereső foglalkozását a 16 éves katolikuslány: „apai háznak tartózkodik. Könyve van odahaza" - utalás az engedélyre. Borsos Nani keszthelyi születésű 18 éves katolikus, szintén bejelentés nélkül dolgozott a keszthelyi Csorba Böskénél. Kelevíz Évi a Baranya megyei Vasas szülötte, 20 éves, katolikus, szintén kujtorgó volt, Volf Rozi a Veszprém megyei Noszlopon született, 20 éves zsidó vallásű kujtorgó személyek voltak az első összeírt keszthelyi prostituáltak. A kilenc szabad személyből négy volt tehát kujtorgó, ötnek bejelentett szállása volt. A „fonyóház" vagy „fonóház" kifejezésre magyarázat lehet hogy 1859-ben felvett jegyzőkönyv szerint egy cserszegtomaji lakos „fonodát tart ahol minden féle gyanús egyének szoktak összejönni". Egyértelművé az intézkedésre adott válasz teszi: „Tütő Jánosnénél végképpen a Tanyaház megszüntetett”. Idővel nemcsak a bordélyházak alkalmazottai, hanem tulajdonosai is cserélődtek. 1882. november 20-án kelt Keszthely járás főszolgabírójának végzése, melyben egy keszthelyi bordélyház további működését engedélyezi. Schlesinger Mór keszthelyi lakos iparengedély kiadását kérte, hogy néhai Gazda Józsefié tulajdonolta bordélyházat tovább üzemeltethesse. Az nem derül ki a beadványból, hogy örökölte, vagy vásárolta az ingatlant, mely további rendeltetésű hasznosításáról kívánt gondoskodni. A folyamodónak nagykorúságát, önálló üzlet vezetésére való képességét és Keszthelyen történt letelepedését kellett igazolnia az iparhatósági engedély kiadásához, melyet meg is kapott, s a Pap utca 224. szám alatt lányai ezután már ismét törvényesen, sőt iparkamarai megerősítéssel űzhették a (házi) ipart. Hogy ezidőtájt több hasonló intézmény is működhetett a Balaton-parti városban, arra a város bírójának 1883. július 19-diki, a szolgabírói hivatalhoz írott leveléből következtethetünk, ugyanis egy másik címen lévő bordélyházról van benne szó, s nincs adatunk arra, hogy Schlesinger Mór kilenc hónappal azelőtt nyitott üzlete tönkrement volna. E levélben Reischl városbíró arra hívta fel a szolgabíró figyelmét, hogy a város Árok utcájában „levő bordély - üzletnek, mely a római katolikus templomhoz, a gymnasiumhoz és apáczazárdához is nagyon közel esik, s a város e részében elszállásolt tanulóifjúságra s általában véve a közerkölcsiségre káros befolyással van, beszüntetését óhajtván" át kell tenni egy kevésbé forgalmas utcába. A „sürgős" jelzéssel ellátott indítványában a város első embere sajátosan hivatkozik az idegenforgalomra: nem arról szól, hogy az idegenforgalom fellendülése hogyan hívja elő a prostitúciót, hanem mindössze arról, hogy egy olyan, kevésbé forgalmas helyre kell áttelepiteni, ahol kevésbé hat negatívan a közerkölcsre. Betiltásról, megszűntetésről nincs tehát szó, csak félreeső helyen történő szabályozott működtetésről. A múlt század embere ellentétben a századunkban - még néha napjainkban is - tapasztalható törekvéssel, soha nem is gondolt arra, hogy bezárassa a nyilvánosházat, deklarálja, hogy sikeres harcot folytatott a prostitúció ellen. A szolgabíró egyébként egy udvarias levélben „visszautalta” a problémát a városbírónak, mondván neki kell gondoskodni az üzletmenet szempontjából alkalmas hely 68
