Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár és a prostitúció (Fehérvár piros lámpás századai)
20-án tárgyalta a tervezetet, majd ezt követően kihirdették, hogy „a város kötelékébe tartozó összes polgárság, ezen szabályrendelet ellen netán fennlevő észrevételeit a kifüggesztéstől számított 30 nap alatt” jelezhesse.18 A város polgárai nem tettek észrevételeket. A szabályrendeletet 100 példányban nyomtatták ki. A „Bordélyházak és kéjnők iránti szabályrendelet" 5 bordélyház működését engedélyezte. A statútum első része a bordélyházakról, második része a bordélyházi kéjnők kötelességeiről szólt. 1883-ig a városban csupán két bordély működött. A közegészségügyi szakosztály kevésnek tartotta az intézetek számát. A prostitúció gátlása miatt szaporításukat javasolta a törvényhatósági bizottságnak. Ugyancsak ehhez tartozik a bordélyok létszámát meghatározó előírás, egy-egy bordélyban nyolcnál több, de kettőnél kevesebb kéjnő nem lehetett. A közgyűlés 1883. március 15-én tárgyalta a javaslatot, de érdemben nem foglalkozott a problémával, úgy ítélték meg, hogy az önkormányzati rendelet valamennyi kérdést részletesen szabályoz. így a felvetés legfontosabb pontja, tudniillik, hogy a „bordélyházon kívüli nők türelmi bárcákkal láttassanak el", sem talált a közgyűlés támogatására. Ezzel szinte egy időben az állandó bírálatok miatt megszüntették a Lövő utcai bordélyt. Az engedélyes bordélyokon túl az eltűrt intézeteket is felszámolták. Az utca lakói levélben fordultak a tanácshoz a rossz hírű utcanév megváltoztatása érdekében. 55-en írták alá a kérelmet, amelyben azt is közölték, hogy dr. Kaiser Sándor szabadelvű várospolitikusról kívánják elnevezni utcájukat. A tanács először elfogadta a Sándor utca elnevezést, de a kapitányi hivatal a Sugár utca elnevezéssel is egyetértett, utóbb pedig a Liliom utca elnevezést terjesztette be a közgyűléshez.19 Mindezek ellenére az intézet felszámolása sem történt meg, hiszen 1884-ben Lövő utcai bordélyházat említenek a források.20 1883 novemberében a Könyök közben két (Lakner Józsefné, Baranyai Mátyásné), a Kert utcában egy intézet (Magyaródi Mátyásné) működését engedélyezték.21 Ennek ellenére a prostitúció ijesztő mértéket öltött a városban. A helybeli katonaság is intézkedéseket sürgetett. Seidel Lajos kapitány a bujakóros hölgyeket elfogatta, majd kezeltette, ennek következtében mint a forrásokban olvashatjuk „a kórház összes fekhelyei tele vannak ily nőkkel”.22 A bujakórosok kezelésére a városi tanács is gondot fordított. A városi kórház részére utalták át a gyógyításért fizetett összegeket.23 A városi társadalom nehezen tűrte a bordélyokat, egyedül a Könyök-köziek ellen nem voltak tiltakozások. A város más pontjain létesített intézetek ellen azonban többször és esetenként eredményesen protestáltak. 1887-ben a Kert utcai intézet ellen tiltakoztak az ott lakók. Majoros István és társai beadványukban azzal érveltek, hogy a korábban csendes utca az utóbbi években teljesen benépesült, így már nem megfelelő ilyen intézet működésére. A utca lakóinak további érve az volt, hogy gyermekeik az iskolába menet ls SZVL. uo. 1882. No. 70. ‘ SZVL. Tanácsi íratok 1882. No. 11 993. A közgyűlés nem változtatta meg a közterület elnevezését. 1 SZVL. uo. 1884. No. 8271. 1888. No. 3641. :! SZVL. uo. 1881. No. 8149. : SZVL. Thb. jkv. 1884. No. 70. Székes fehérváron ezekben az években 4 kórház működött. A városi kórház 60 ágyas, a megyei 34 ágyas, a kereskedelmi ifjak kórháza, amely 1869-ben nyílt meg 5 ággyal, a katonai kórház 54 ággyal működött. ” SZVL. Tanácsi iratok 1886. No. 5269. 1887. No. 10 921. A gyógyítási költségeket negyedévenként számolták el. 48
