Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár és a prostitúció (Fehérvár piros lámpás századai)
kívül ragadtatták magukat, így a 30 esztendős Super Kata, aki 3 katonával közösködött. A prostituáltakat a városi kapitányi hivatal személyzete, több alkalommal már a sorompóknál lefogta. Az említett források némelyikében olyan esetekről is olvashatunk, hogy a prostituáltak fel nem adásáért zártak be egyéneket, így a 39 éves Pezenpek Katát. Ezenkívül szép számban fordulnak elő paráznasági ügyek is ebben az időszakban. A törvényszéki iratokhoz hasonlóan gazdag forrást jelentenek a vásárbírói iratok is. A vásárbírói tisztséget elsősorban az országos vásárok és hetivásárok rendjének felügyeletére hozták létre. Hatásköre kiterjedt a vásárokban elkövetett bűncselekményekre (istenkáromlás, paráználkodás, stb.) is. A bűncselekmények között gyakoriságát tekintve a lopást, a csavargást a paráznaság követte. 1769-1787 között az elítéltek mintegy 9 %a paráznaság miatt kapott, általában botbüntetést, ritkábban kopaszra nyírást. Az esetek döntő többségében rajtakapták őket, vagyis a cselekményt már bizonyítottnak vette a vásárbíró. A vásárokban általában idegenek paráználkodtak. 1778 októberében a Szent Demeter napi vásáron Németh Mihály győri lakos, Szőrös Katával paráználkodott. A férfi 20 pálcát, a nő 8 korbácsot kapott büntetésül. 1771 augusztusában Gálca Sárát ítélték el, aki „ valóságos kurvái kodás ban találtatott egy lovas katonával ”.s A férfiak általában enyhébb büntetésben részesültek, többségében bizonyos pénzösszeget kellett fizetniük. Ez alól Rosa János 45 éves helybéli lakos volt kivétel. Cselédjével először a padláson, majd karózás közben a szőlőben, utóbb ismét házában „próbálkozott ”. A cselédlány előző, velencei gazdájánál is gyakran közösült, és ahogy mondotta „nem fél tőle”. A bíróság a férfit két heti közmunkára ítélte.6 1835-ben a „nagyon terjedő buja nyavalyának meggátlására" felsőbb rendelkezések folytán tett intézkedéseket a városi kapitány. Ezt követően három havonta jelentést tettek a bujakór helyzetéről.7 A városban állomásozó katonaság parancsnoka is hasonló intézkedéseket sürgetett. A Herceg Hessenhomburgi gyalogezred zászlóalja újabb rendelkezések bevezetését kérte a város tanácsától.8 Néhány évvel később a városi helyőrség parancsnoka hasonló kérést intézett a város vezetőihez a „csapszékekhen tartózkodó csavargó és buja személyek ” kitiltására vonatkozóan.6 " A neoabszolutizmus időszakában az „ipar” jelentős fellendüléséről beszélhetünk. Ekkor elsősorban a városban állomásozó létszámában megnövekedett katonai helyőrség tagjai vették igénybe e szolgáltatásokat. Az 1860-as években nagy nyilvánosságot szenteltek Székesfehérváron a prostitúció kérdésének. A bordélyházak ügyét Kálmán János felsővárosi plébános és több városi polgár kérésére a kapitányi hivatal vizsgálta ki,10 amelynek során Boros Imre városkapitány a bordélyházak bezárásáról döntött." Ezekben az években már jelentős költséget fordítottak a bujakórosok gyógyítására. 1863-ban 1786 forint 94 krajcárt utalványozott erre a célra az országos főpénztárból a Kállay István: A székesfehérvári városi bíráskodás 1688-1790. Fejér megyei Történeti Évkönyv 5. kötet. Székesfehérvár, 1971. 103-12Ü.O. Kállay István: A városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848. Bp„ 1996. 213.0. SZVL. Acta Politica 1835. No. 196. SZVL. uo. 1835. No. 1584 1/2. SZVL. uo. 1838. No. 2085. SZVL. Tanácsi iratok 1863. No. 798. SZVL. uo. No. 3154. 46
