Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár és a prostitúció (Fehérvár piros lámpás századai)
CSURGAT HORVÁTH JÓZSEF SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS A PROSTITÚCIÓ (Fehérvár piros lámpás századai) A székesfehérvári várostörténet prostitúcióra vonatkozó első adatai a Városház átépítésével kapcsolatos forrásokban bukkannak fel először. A török kiűzését követően Székesfehérvár legfrekventáltabb terén álló épületét foglalták le a szenátorok háza (Domus senatoria) céljára. Az igénybevételt a későbbiek során - némi jogvitát követően - a budai kamara is elismerte, s ezt követően az 1690-es években megkezdődött hosszan tartó felújítása. Az épület helyreállítása gyorsan haladt, hiszen az 1693. május 27-én tartott tisztújításra már az épület falai között került sor. A város anyagi erőforrásai azonban akkor is végesek voltak, ezért újabb bevételek után kellett nézni. Ezen a ponton kapcsolódik össze az épület története a prostitúcióval. A városi tanács az építkezés folytatása érdekében a paráznaságon fogott hölgyeket a korábbinál magasabb pénzbüntetéssel sújtotta. A bírság összegét 24 forintról 44 forintra növelték, s az ezek után beszedett büntetés-pénzeket a Városház építésére fordították.' A paráznaságon ért nőket a pénzbüntetésen kívül 14 napra elzárták, majd a hóhér kiűzte őket a városból. Más esetekben a pellengérhez kötözték, vagy szégyenruhába öltöztetve a templom ajtajába állították őket, miközben egyik kezükben gyertyát, a másikban vesszőt kellett tartaniuk. A vasárnapi misét követően esküt kellett tenniük, majd a hóhér kivesszőzte őket a városból. A későbbiek során is hasonló büntetésekkel találkozunk/ A kísértés azonban esetenként a hóhért is elérte. Zách Jakab városi hóhért Lessitz kesztyűs és kávéfőző szolgálójával, Baumann Annával „lepték meg". A törvényszék arra kötelezte az ítéletvégrehajtót, hogy 3 napon belül vegye feleségül a szolgálóleányt, amelyre ő természetesen kötelezte magát.3 A vesztőhely és a pellengéroszlop felállítására Székesfehérváron 1701-ben került sor. A felsővárosi Győri utcában állították fel, s a tanács - az elrettentést alkalmazva - a lakosságot is kirendelte, hogy megszemlélje azt. A későbbiek során a Belvárosba, majd 1779-ben a Palotavárosba helyezték át a vesztőhelyet. A botozásokra és a vesszőzésekre azonban nem a vesztőhely melletti pellengéroszlopnál, hanem a Városháztéren került sor.4 A levéltári források közül legnagyobb számban a törvényszéki iratok között a benevolum examen sorozatban fordulnak elő a prostitúcióra vonatkozó ügyiratok. Különösen gazdag forrást nyújt az irategyüttes az 1770-es évekből. Leggyakrabban a katonákkal „szövetséget" kötő prostituáltakat említik, közülük akadtak olyanok is, akik a katonákkal együtt is laktak. A parázna cselekedetekre jelentős részben a sorompókon ' Valószínűleg nem a makulátlan közerkölcsnek köszönhető, de az építkezés ezt követően lelassult. A felújítási munkák csak az 1710-es évek végére fejeződtek be. 2 Fejérvármegye és Székesfehérvár szab. kir. város Törvényhatóságainak almanachja. Székesfehérvár, 1931. 227.0. 3 uo. 220.o. 4 uo. 220-22l.o. 45
