Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Güntner Péter: A soproni prostitúció szabályozása és szerkezete országos összehasonlításban a századfordulón
évekig eltartott, az építkezést időnként elkezdte, majd abbahagyta. Az idő mindenesetre neki dolgozott: 1917-ben a városi főorvos javaslatára a polgármester a bordélyház megszüntetését kimondó határozatot felfüggesztette. A főorvos a működést egészségügyi okok miatt tartotta kívánatosnak, mert a városban jelenlévő nagyszámú katonaság ellenére Sopron csak két bordélyházzal rendelkezett. A Híd utcai nyilvánosházzal egy időben nyithatott ki a Kőszegi út 3. szám alatti bordélyház. A két bordélyház között nagy volt a rangbeli eltérés. A Híd utcait az alsóbb rétegek, a Kőszegi úton lévőt a „jobb osztályhoz tartozó férfiak" „látogatták”.*6 Az elegánsabb bordélyban a szolgáltatások" minimális ára két korona volt, a Híd utcában ugyanazért egy koronát kértek. A két bordélyház közötti különbséget mutatják a bordélyházak belső berendezése is. A Kőszegi út 3. szám alatt működött bordélyház szobánkénti berendezését adásvételi szerződésből ismerjük.27 A sok szobás ház bútorzata pazar volt, rengeteg függöny, drága bútor szerepel a listán. Ha a lakosság és a bordélyházak számát együtt nézzük, akkor a következők állapíthatók meg. A lakosság növekedésével Sopronban a bordélyházak száma nem emelkedett, hanem csökkent, így az egy bordélyra eső lakosok száma állandóan emelkedett. Ha az egy bordélyra jutó lakosok számában Sopront Budapesttel hasonlítjuk össze, akkor Sopronban a bordélyházak száma a századfordulón a lakosság számához viszonyítva magas volt. Azonban ha nem Budapesttel, hanem a többi vidéki várossal vetjük össze az egy nyilvánosházra jutó lakosok számát, kiderül, hogy az egyes vidéki városokhoz képest Sopronban alacsony volt a bordélyházak száma. 1915-ben például Debrecenben és Szegeden 11, Pozsonyban és Szabadkán 10, Újvidéken 9, Gyulafehérvárott 4 bordélyház működött.28 Az egy bordélyra jutó lakosok számában a városok között mind Sopron, mind Budapest a sor végén helyezkedett el.29 2. Lakások (magánkéjnők) és kávéházak Érdekes megfigyelni, hogy a magánkéjnők Sopronban alig voltak jelen. A legtöbb lakáson dolgozó kéjnőt 1885-ben és 1915-ben3" tartották nyilván, akkor is csak négyet. Budapesten a magánkéjnők kiterjedt ügyfélkörrel rendelkeztek, számuk az első világháborúig növekedett: 1894-ben 529, 1912-ben már 769 magánkéjnő tartotta fent magát.31 A magánkéjnők32 hiánya nemcsak soproni jelenség volt, hanem a többi közép- és kisvárost is jellemezte. A vidéki városokban 1915-ben a 3655 bordélyházbeli kéjnővel szemben csak 489 magánkéjnő volt nyilvántartva.33 Schreiber Emil szerint ennek a 1 1 I 16 SV! IV. 1413. a-b. 8374/1906. 27 SVL VII. 152. 3/1907. Adásvételi szerződés. Közjegyzői okirat. ’* Schreiber 99-102. -v 1910-ben Budapesten egy bordélyházra 48 909, Sopronban 16 966 fő jutott. Ugyanezt a számítást elvégezve azokra a városokra, ahol működött nyilvánosház, a következő eredmények kaphatók növekvő sorrendben: Gyulafehérvárott 2916, Újvidéken 3732, Pozsonyban 7823, Debrecenben 8429, Szegeden 11 832, Kecskeméten 17 106« Szatmárnémetiben 17 446, Kassán 22 105, Pécsett 24 911, Miskolcon 51 459. így az bordélyházra jutó lakosok száma 2916 és 51 459 fő között mozgott. A Schreiber által közölt 106 város közül Sopron a 85. helyet foglalta el. Ezeket az adatokat figyelembe véve a többi vidéki városhoz képest Sopronban a bordélyházak száma a századfordulón a lakosság számához képest alacsony volt. (Güntner 58.) 30 Schreiber 99. 31 Széchényi 61. : Magánkéjnők 1909-től Budapesten mind bárcások, mind igazolványosok lehettek, arról, hogy Sopronban is működhettek igazolvánnyal magánkéjnők, nem áll rendelkezésünkre adat. 33 Schreiber 109. 37
