Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Kránitz Marianna: A prostitúció néhány elméleti és történeti kérdése
gatásakor a pénz annak eszköze, hogy az ember kifejezi általa az emberi lét hangsúlyozottan testi jellegét. A lakodalomban pénzt szórnak a menyasszony fejére, hogy megtáncoltathassák. „Eladó a menyasszony!” - vagyis a menyasszony prostituált, mindenkivel pénzért táncol, mindenki számára megvehető, mielőtt végleg a férjéé lesz. A menyasszonytánc beavatási szertartás, az emberi lét lényegébe avat be: hogy ez a lét múlandó, földi és testi.... A pénzadás fitogtatása, megmutatása a másik megalázása, aki ezt pénzért vállalja; ez a munkája. És amennyiben a pénz testi jellegű, átadásának nyilvános megmutatása, a másik ember megvásárlása testi erőszak, szexuális birtokbavétel.” (Bóna László: Természetrajz. Liget Könyvek, Budapest, 1995. 13-14.oldal) Az idézetben foglaltakat lehet vitatni, cáfolni és túlzásnak tartani, de mindennek ellenére úgy vélem, az igazságmagva vitathatatlan; a metafora nagyon is életszerűen jeleníti meg a mindennapjainkat. Ám végső soron nem (csak) a prostitúcióról szól. A prostitúció adekvát, a mai napig is érvényes definíciója nem újkeletű: egy híres római jogtudós, Ulpianus alkotta meg a Kr. sz. 2-3. század fordulóján. Eszerint az egyedi prostitúciós jelenségeknek három fő jellemvonása van, mégpedig: 1. bármelyfajta szexuális szolgáltatás végzése, 2. válogatás nélkül, azaz promiszkuens módon, 3. ellenszolgáltatás fejében. Néhány kiegészítés: Ad 1. A szexuális szolgáltatások köre rendkívül tág; nem csupán a szűkebb értelemben vett közösülés (legyen az vaginális, orális vagy anális) tartozik ide, hanem minden egyéb, bármely szexuális jelleget hordozó, emberi tevékenység is. Az emberi találékonyság pedig ebben a vonatkozásban is végtelen. Csak egyetlen példa: az USA- ban működnek olyan bárok, amelyekben az oda betérő férfiak a poharukat nyújtják át a kiszolgáló személyzet (többnyire hölgy-) tagjainak. A hölgyek a pohárral a mosdóba távoznak, ott megtöltik azt, a férfiak megisszák és fizetnek. A lányok nem tartják prostituáltnak magukat, csak a munka nehézségeiről szólván megjegyzik: e pénzszerzési módhoz rendkívül sok folyadékot kell fogyasztaniuk... Ad 2. A promiszkuitás a prostitúció alapvető jellegzetessége: fő szabályként a prostituáltat nem illeti meg a válogatás joga. Partnereit korra, nemre és küllemre tekintet nélkül el kell fogadnia és ki kell szolgálnia, mert ellenkező esetben súlyos retorzióval kell számolnia. A középkorban a „válogatós" prostituáltat enyhébb esetben harminchat, súlyosabb esetben hetvenkét férfi erőszakolta meg szoros egymásutánban; napjainkban a stricik fizikai erőfölényével vagy az alkalmaztatását ellátó szervezetek elutasításával kell számolnia. E szabály alól csak az ókori hetéra, a középkori kurtizán és mai utódja, a call girl a kivétel: a prostituáltak eme „arisztokratája” az egyedüli, akinek kiváltsága, hogy megválogathatja partnereit. Ad 3. Az ellenszolgáltatás természetesen - ugyancsak fő szabályként - anyagi jellegű, mégpedig, anyagias világunkban általában pénzösszeg, melynek nagysága a prostituált, az általa végzett szolgáltatás jellege és körülményei függvényében változó. A skála ismét csak nagyon széles: Moszkvában a prostituált társadalom legalja, az ún. „vodkás csajok" például már két deciliter vodkáért mindenre kaphatók, míg egy , jónevű' call girl lakásra, autóra vagy éppen egy jachtra tarthat igényt szexuális szolgálatai fejében. A prostituáltak tarifája többnyire állandó, bár az infláció itt is érezteti a hatását. Az ellenszolgáltatás azonban nem csak anyagi, hanem ún. nem-anyagi jellegű is 150
