Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Kránitz Marianna: A prostitúció néhány elméleti és történeti kérdése
KRÁNITZ MARIANN A PROSTITÚCIÓ NÉHÁNY ELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI KÉRDÉSE Bevezetés helyett A levéltárosok érzékelhető jókedvvel és odaadással végezték igen érdekes, alapos és eredményes kutatómunkájukat, amely különböző országrészeken, különböző településeken és különböző évszázadokban a hazai prostitúció „életjelenségének" feltárására irányult. Jómagam is számos hasznos információval gyarapodtam, s nem utolsó sorban nagyon élveztem a remek előadásokat, melyeket e kötet tartalmaz. Ugyanakkor felmerült bennem a kétség: az, hogy a levéltárosok kutatómunkája eredményeinek a megismerését követően milyen nagy merészség szükségeltetik egy „outsider”, nevezetesen egy kriminológus részéről ahhoz, hogy a prostitúció elméleti kérdéseiről és főként, hogy a történeti vonatkozásairól értekezzék. Nagy merészség és nagy bátorság, hiszen a levéltári kutatások a prostitúció történetéről adnak hiteles képet és bizony nem nélkülözik az elméleti vonatkozásokat sem. Mentségemre csupán az szolgál, hogy a szakterületem sajátosságaiból adódóan a szemlélet- és közelítésmódom meglehetősen eltér az egy-egy konkrét területre és meghatározott időszakra koncentráló levéltári kutató tevékenységtől: a kriminológia ugyanis az elméleti közelítést a történeti jelleggel, az intézmény-történetet pedig az elméleti közelítéssel ötvözi. Ennek bizonyságául tárgyalom a továbbiakban a prostitúció két alapvető történeti előfordulási formáját, valamint a fajtáit - de mindenekelőtt megkísérelek választ adni az egyik legfontosabb kérdésre: vajon mit is értünk a prostitúció fogalma alatt? 1. A prostitúció fogalma A definíció kérdése ugyanis megkerülhetetlen: ahhoz, hogy „azonos nyelvet beszéljünk”, egyezményre kell jutnunk a jelenségek fogalmát s e fogalmi kör tartalmát illetően. „A stílus maga az ember? Akkor az anyanyelv maga a nép. Kifejezéseink meg jelenünk tükrei.” - mondja Illyés Gyula, s érvényes e megállapítás a prostitúcióval kapcsolatban is, melynek fogalmát oly sokan és olyan sokféleképpen határozták meg az idők folyamán. Nézzünk egy meghatározást közelebbről, amely a legfrissebbek közül való, s amelynek érdekessége az, hogy nem a társadalomban létező prostitúciót kívánja definiálni, hanem megfordítja a képletet: a pénzhez való viszonyunkról, a prostitúcióhoz hasonlatos társadalomról ad képet. „A fogyasztói társadalmat bíráló alkotásoknak a prostituált központi alakja. A prostituált a mindenféle munkát végző ember alaptípusa, a prostitúció a mindenféle pénzért végzett munka metaforája, (kiemelés: K.M.) A pénz átadásának muto149
