Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Kántás Péter: Jogalkotási dilemmák a prostitúció körül

kínálhatja fel szolgáltatásait. A járőröző rendőr ezt az igazolást ellenőrizhetné. Ilyen dokumentum hiányában a prostituált cselekménye szabálysértést valósítana meg.

c) A javaslat mérlege

Amikor valaki kézbeveszi a törvényjavaslatot, nyilván meglepődik a szokatlanul kis terjedelmen (mindössze 12 §-ból áll), ugyanakkor 11 (!) fogalom-meghatározás szerepel benne. Ajavaslat tehát lényegében nem áll másból, mint a szexuális szolgáltatás felajánlására, reklámozására, illetve gyakorlására vonatkozó néhány közrendvédelmi tilalomból, s ezek megértéséhez, alkalmazásához szükséges definíciókból.

Milyen erényeket hordoz tehát ez a javaslat? Annyit állíthatunk, hogy összességében teljesíti azt, amit a címében is megfogalmaz:

a) egyezménykonform megoldást kínál: az egyéni prostitúció hatósági regisztráció nélküli, feltételes megengedésével a szabályozás nem áll ellentétben az Egyezményben foglalt előírásokkal, ugyanakkor egyfajta egészségügyi kontroll - ne feledjük: ebből a szempontból ,, veszélyes üzemről ” van szó! - mégis beépül a szabályozásba;

b) hadat üzen az utcai prostitúciónak, úgy próbálja a közterület meghatározott részeiről „eltüntetni" e jelenséget, hogy a korábbinál sokkal pontosabban írja körül azokat a magatartásokat, melyeket tiltani kíván;

c) világosan kitűnik belőle, hogy közrendvédelmi szempontból az üzletkötési fázis, a felajánlkozás kerül a védelem középpontjába;

d) a jelenség fokozott közterületi koncentrálódása esetén lehetővé teszi, hogy a helyi közhatalom döntse el, hol és milyen feltételek mellett engedi meg a felajánlkozást;

e) kibővíti az elkövetői kört: egyrészt megfogalmazza a kliens felelősségét, másrészt két vonatkozásban is jogellenesnek nyilvánítja a prostitúció ösztönzésére irányuló tevékenységet: az érintett nyilvános helyek üzemeltetője, illetve a felajánlkozásnak nyilvánosságot biztosító szervezet tartozik egymillió forintig terjedő bírságfelelősséggel.

A javaslat hátrányainak számbavételekor háromféle problémakör jelölhető meg: egy elvi és két gyakorlati.

Az elvi dilemma lényege abban a paradox helyzetben áll, hogy egyszerre kellene megfelelni az Egyezmény abolíciós jellegű elvárásainak, ugyanakkor annak a követelménynek, hogy a jelenleginél hatékonyabban történjen meg a közterületi prostitúció visszaszorítása. E leszűkített mozgástérben nem maradt más, mint néhány közterületi alakváltozat tilalmának megfogalmazása, miközben a jelenség színfalak mögötti, gazdag változatosságot mutató vertikumai szabályozáson, ellenőrzésen kívülre kerültek.

Ezt az elvi gondot, e ,,sakk-matt ” szituációt sejteti a javaslatnak az a némiképp leegyszerűsített interpretációja, melyet legtöbbször a „szakmabéliek” fogalmaztak meg: „Kiűznek minket az utcáról, ugyanakkor nem engedik, hogy vállalkozókká váljunk, illetve bordélyrendszerben űzhessük a mesterséget. Ráadásul nem is reklámozhatjuk magunkat"'* Valóban, mert csak így lehet elkerülni - az Egyezmény szerint megbélyegző jellegű - reglementációt.

A reklámtilalom (hirdetési tilalom) célja az volt, hogy a szexuálisan még „éretlenebb" ifjúság még verbális formában se találkozzék az ilyen jellegű felajánlkozásokkal. Kérdés azonban, hogy napjaink kommunikációs forradalmában - amikor a szexipar teljes termékskálájához a videopiacon, az internetes hálózaton, illetve a

145