Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Kántás Péter: Jogalkotási dilemmák a prostitúció körül
porttal szemben megjelenik, amelynek jövedelme a társadalom többsége számára - a feketegazdaság részeként - részben átláthatatlan, részben nem egyezik a jövedelemelosztásra vonatkozó igazságossági elképzelésekkel. A prostitúció ugyanis azoknak a jelenségeknek a sorába tartozik, melyek látványosan demonstrálják az átlagpolgár számára, hogy az állam mennyire nem valósította meg az igazságos közteherviselés alkotmányos elvét. A napi megélhetési gondokkal sújtott, közterhektől agyonnyomott polgár számára erősen visszatetsző, hogy nagyon fiatalon, képzettség és tőkebefektetés nélkül, minimális lebukási kockázat mellett komoly karriert lehet befutni ezen a pályán, miközben a „ tisztességes ” munka, illetve számos foglalkozás presztízse gyors ütemben kopott meg, értékelődött le az amúgy is a ,,kapitalizmus farkastörvényei által uralt" munkaerőpiacon/’ E négy ok együttese, egymásba játszó, egymást erősítő volta hozza felszínre (társadalmi rétegenként, illetve az érintettség foka szerint eltérő intenzitással - azt a stigmatizációs hatást, amelyet egyetlen komolyan vételre igényt tartó szabályozási törekvés sem hagyhat figyelmen kívül. Ez a hatás többek között abban nyilvánul meg, hogy a jelenség - szemben mondjuk a férfiak alkoholizmusával, amely nem kevésbé káros deviancia, de amelyet a magyar társadalom jobban tolerál - szívesen ,,elbújik" a nyilvánosság elől, gyakorlói és igénybevevői sem igen vállalják arcukat, nevüket, „érintettségüket s magát a ,,prostituált” megnevezést is - mint erősen negatív tartalmú címkét - visszautasítják.2 3 4 Ha tehát a közhatalom a legalizálás irányába kíván elmozdulni - s minden jel erre mutat - akkor tudnia kell, hogy olyan előítéletek keresztútjára tévedt, ahol részben jelentős társadalmi ellenállással kel számolnia, részben pedig szembe kell néznie avval, hogy a prostitúciós szubkultúrából legfeljebb egy szűk szeletet sikerülhet felszínre hoznia. 2. A szabályozási kísérletek krónikája 1997-ig Témánk szempontjából az 1993-as évet a jogpolitikai fordulat évének nevezhetjük: a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) akkori nagyobb terjedelmű módosítása nyomán az üzletszerű kéjelgés tényállása kikerült a Btk.-ból, miközben a „tiltott kéjelgés” szabálysértése változatlanul létezett tovább. A kriminológusok, illetve a jogalkalmazás frontvonalában dolgozók már ekkor 2 A közvélemény persze tisztában van vele, hogy e jövedelmek jelentősebb része nem a lányok (fiúk) zsebébe vándorol, hanem jól szervezett, országhatárokon játszva túllépő futtatóhálózatok fölözik le a hasznot, az indulatok mégis azok ellen irányulnak, akik peremhelyzetben, e „piramis” alján, a legkiszolgáltatottabb körülmények között „dolgoznak”, állandóan szem előtt vannak, egyben mindenkor hálás, “piacképes" témát adnak a közvélemény formálás populáris irányzatot képviselő csatornáinak. 3 A rejtőzködésre még ennél is fokozottabb módon hajlamos a terjedőben lévő homoszexuális prostitúció, hiszen itt kettős stigmával kell megküzdeni. Nem véletlen tehát, hogy - rendőri tapasztalatok szerint - a nyilvánvalóan közrendsértő (garázda), illetve „erkölcsromboló” megnyilvánulások körében nemigen találunk homoszexuális férfiakat. Az üzletkötések egy része természetesen ebben a körben is az utcán, sőt igen frekventált, a külföldiek által is kedvelt területeken (nyilvános helyeken) realizálódik, mégis a „beavatatlan” közönség számára legtöbbször elfedett, „kulturált” módon. így velük kapcsolatban jóval kisebb mértékben valósul meg a német nyelvű jogirodalomban „ungewollte Konfrontation”-nak nevezett vizuális sérelem. A veszély - sok esetben valódi életveszély - ebben a körben sokkal inkább a jobbmódú, idősebb klienseket fenyegeti, akik alkalmi, gátlásokat nem ismerő ismerősük számára lakásukban szinte tálcán kínálják fel értékeiket. 4 Id. Kránitz Mariann: Prostitúció fiatal korban - tinédzser prostituáltak. In: Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok 28. kötet. BM Kiadó, Bp„ 1991. 194 -196. o. 133
