Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Márfí Attila: A prostitúció szabályozása Pécsett a dualizmus éveiben

Ezekben a paragrafusokban az ellenőrzés adminisztrálását határozták meg, a vizsgálati időpontokat minden hét kedd és szombati napjára tették.14 15 16 Ezzel kapcsolatban még a tulajdonosnőnek is volt feladata, a tiszti főorvos és a kerületi orvosok teendőivel pedig több passzus is foglalkozott. A kéjhölgyek viszont kötelesek voltak minden egyes vizsgálatért 50 krajcárt fizetni. Az első ilyen szabályrendelethez külön utasítást is mellékeltek, amely az orvosi vizsgálat lefolytatását részletezte.1' Külön paragrafusokban azonban a büntető eljárásokat ismertetik, ha a bordélyban kerítés, zsarolás, erőszak, vagy egyéb bűncselekmény történne. Igaz megszületett az első jogi szabályozás, de ez mégsem oldotta meg azokat az áldatlan állapotokat, amelyek a közel három évtizede megnyílt bordélynegyed környékén folyamatosan tapasztalhatók voltak, de igazából orvosolni nem tudták. A város polgárait is irritáló műintézmény működését csak korlátozni nem lehetett, s hamarosan ismét felvetődött egy újabb, teljesebb jogi szabályozás igénye.

A városatyák ebben az 1902-es tervezetben kezdeményezték, hogy két féle bordélyt nyissanak a városban; az egyikben a türelmi bárcával, míg a másikban az egészségi lappal rendelkező kéjnők tanyáznának. De a Belügyminisztérium nem fogadta el a javaslatot, mondván ez a rendszer „még új és kiforratlan”, s ezzel nem csökkenne a kéjhölgyek száma és az illegális prostitúció növekedését segítené elő."’ Végül a város elállt a tervezettől és egyéb módosítási javaslatokkal együtt 1903 nyarán elfogadták az új szabályrendeleteket. Ami lényegét tekintve az 1894-ben alkotott szabályozásra épült, viszont a sürgető, közbotrányt is magában hordozó közállapotok miatt súlyosabb szankciókat is feltüntetett: azaz a rendeletek bármely pontjának megszegése esetén 100 koronáig terjedő pénzbírsággal, vagy öt napi elzárással, illetve kitoloncolással is sújthatták a delikvenseket.17 A „nemi kéjelgést űzők” alsó korhatárát 16 évben jelölték meg.

De változott, korszerűsödött a rendőrhatósági nyilvántartás és az adminisztráció is. A kéjnők lakhatási engedélyére, kötelességeire vonatkozóan újabb rendelkezéseket is feltüntettek, lényegesen korlátozva szinte a mindennapi életüket is, meghatározva a nyilvános helyeken öltözködésüket, viselkedésüket, stb."1 De azt is kikötötték, hogy a szín14 BML. Pécs. sz. kir. város szabályrendeleteinek gyűjteménye 166/1894. Szabályrendelet a kéjelgés. bordélyházak és kéjnőkről 1895. 5. o.

15 E szerint a vizsgálat csak a délelőtti órákban történhet. S a nemi részeken kívül „megvizsgáltatik a bőr, száj-torok, tenyér és talpak, hónaljak, emlők alsó ráncza, lágyék és nyakmirigyek.- hajzat-. A szemeknek vizsgálata is havonkint egyszer (trachoma) megejtendő/'

16 BML. Pécs város tanácsa közgyűlési jegyzőkönyve (továbbiakban Pvt. kgy. jkv. / 144-13066./1903.

17 BML. Pécs sz. kir. város szabályrendeleteinek gyűjteménye 167./1903. Szabályrendelet a prostituczióról 1903. 20. o.

Is így tiltva volt számunkra a „szeméremsértő, vagy feltűnő ruhában magukat bárhol mutogatni, az utczán, vagy nyilvános helyen bármiképpen, mint pld. álldogálás, és feltűnően gyors, vagy lassú járkálás, gyakori vissza- és körültekintés, szavak, hangok, taglejtések és hasonló jelek által feltűnést kelteni, dohányozni, sétatereken a padokon üldögélni, kettesével sétálni, ünnepélyeket, díszszemléket, tánczmulatságokat, népgyűléseket, versenyeket, álarezos bálokat, kerítés, vagy üzletszerű kéjelgésre szolgáló alkalomnyújtás gyanúja alatt álló személyeknek lakását látogatni.

A magánlakásokon levő kéjnőknek éjjel 12 óra után az utczán tartózkodni.

Fürdőintézetben máshol, mint az elkülönített fürdőzárkákban fürödni.

Férfiakhoz, akik velük összeköttetésben nincsenek, vagy ha voltak és azt megszakították, leveleket, üzeneteket intézni, vagy azokat bármely más alakban zaklatni.

Hamis elő-, vagy utónevet használni.'’

BML. Pécs sz. kir. város szabályrendeleteinek gyűjteménye 167/1903. Szabályrendelet a prostituczióról 1903. 5- 6. o.

121