Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Márfí Attila: A prostitúció szabályozása Pécsett a dualizmus éveiben
házban melyik üléseket foglalhatják el. Az orvosi vizsgálatok menetét is megszigorították, s amelyik kéjhölgy notóriusan kerülte a rendelőszobát, még a városból is kitilthatták. Hogy ezen rendszabályokat miképpen sikerült foganatosítani és hozott-e egyáltalán lényegesebb változást a város közmoráljában, arról a fennmaradt források eléggé ellentmondásos képet nyújtanak. Bordélynegyed a Kígyó utcában A város első, hivatalos bordélyát, illetve bordélynegyedét 1870-ben a Kígyó (ma Tímár u.) utcában hozták létre. A szűk, sikátoros utca, bár kevésbé volt szem előtt, mégis Pécs második legforgalmasabb tere, a Majláth tér keleti sarkából nyílott. S ráadásul az utca tőszomszédságában állt az izraelita templom is, több más közintézménnyel együtt. Igaz először csak kevés házban nyílt nyilvánosház, de a századfordulóra már közel tíz bordélyban űzték az ősi mesterséget. A megnövekedett forgalom persze az egész környéket érintette az összes nem kívánatos jelenségével együtt. A Kígyó utca rossz híre eleinte csak az ott lakókat sújtotta. A polgármesterhez küldött protestáló leveleikben többen ellehetetlenült polgári életmódjukat, mindennapjaikat féltették, hiszen szinte mindennaposak voltak a botrányos jelenetek a negyedben.19 Végül a tiltakozások a város szégyene, a bordélynegyed botrányos működése ellen egyre nagyobb hullámokat vert, s lassan Pécs legégetőbb problémájává vált. Bizonyítja ezt Schapringer Joachin a pécsi izraelita hitközség elnökének tiltakozó levele is, amit a belügyminiszternek címzett 1900. áprilisában: „Kegyelmes Uram! Három évtizede már, hogy ez a kérdés foglalkoztatja a város lakosságát. Mert közmegbotránkoztatást kelt, hogy templom, iskola és kir. törvényszék közvetlen közelében, egy főtéren (a Majláth téren), ahol minden nap piacz és hetivásár van, tehát a város legélénkebb forgalmi terének tőszomszédságában, az erkölcsöket megmételyező ilyen utcza létezzék, ahol a nagy közönség és a tanuló ifjúság színe előtt sokszor nappal is arczpirító jelenetek folynak le. A városi közgyűléseken szakadatlanul történtek ez irányban felszólalások, míg nem a város közönsége is elérkezettnek látta az időt, hogy e tarthatatlan helyzeten segítsen...”20 A város vezetése hajlott is arra, hogy a hírhedt bordélynegyedet felszámolja, de megszűntetésével a prostitúció továbbra is megmaradt, s kezelhetetlenné vált volna. Egyik megoldás az volt, hogy máshová, lehetőleg kevésbé forgalmas helyre száműzzék a bordélyközt, illetve decentráltan, szétszórtan üzemeltetett nyilvánosházak alapítását is fontolgatták. A Kígyó utcai negyed kitelepítésére az első határozat 1898. júniusában született meg,21 amit aztán meghosszabbítottak 1900 májusáig. Majd úgy döntöttek marad a bordélynegyed a Kígyó utcában mindaddig, amíg arra alkalmas területet nem '* Az egyik ilyen panaszos rendőri védelmei is kért a polgármestertől, majd a főispántól, mondván életveszélyes fenyegetéseket kapott az „itteni csirkefogóktól’'. Mellékelt is egy obszén hangvitelű névtelen levelet, de a zaklatásokon kívül más bántódása nem esett. BML. Pvt. ir. 4497./1912. /23 452./1904./ BML. Pvt. ir. 4497./ 1912./13 340./ 1900./ ’’ BML. Pvt. Kgy. jkv. 141-12 336./1898. 122
