Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Márfí Attila: A prostitúció szabályozása Pécsett a dualizmus éveiben
„A bujakor terjedésének meggátlására a nyilvános és magán kéjhölgyeket hetenként legalább kétszer a közgyűlés által meghatározott díjjak mellett megvizsgálja.”1" Ugyanitt a rendőrkapitány kötelmeinek felsorolásánál csak általánosan jelenik meg a problémakör, mely szerint a rendőrkapitány köteles intézkedni „vásári, építészeti, közerkölcsi egészségügyi és tűzrendőri ügyekben.” Az 1879-ben kiadott önkormányzati szabályrendelet ismét csak az egészségügynél foglalkozik a kéjelgéssel, a kerületi orvosok hatáskörébe rendelve azt: „Ezeken felül a kerületi orvosok időszakonként felváltva a város egész területén lévő kéjhölgyek vizsgálatát hetenként legalább kétszer eszközölni tartoznak, - mely alkalommal az egészségesnek találtakat egészségi bizonyítvánnyal látják el, a betegeket pedig gyógykezelés végett a közkórodába küldik.”1 A század végére azonban tovább már nem halogathatták az 1870 óta hivatalosan is működő bordélyok és az üzletszerű kéjelgés egységes szabályrendeletének megalkotását. A régóta vajúdó, kényes kérdést végül is a hosszas vita után 1894-ben elkészült szabálygyűjtemény zárta le, melyet a M. Kir. Belügyminisztérium 1895. januárjában fogadott el, s ekkor életbe is lépett. A szükség alkotta szabályozás igazgatási, rendőrhatósági és közegészségügyi szempontokat figyelembe véve foglalta össze a városban űzött legális prostitúció korlátozását, illetve ellenőrzését.'"’ Ebben aztán rögzítették a bordélyház nyitás feltételeit, amit akkor csak 30. évén túl lévő hölgy vezethetett, a rendőri intézkedéseket a „normális ügymenet” és az esetleges kihágások esetére. Bordélyházat egyébként egyházi és oktatási intézményektől távol lehetett csak működtetni, lehetőleg félreeső, nem forgalmas negyedben. Mint látni fogjuk ennek a feltételnek csak részben feleltek meg a pécsi bordélyok. Viszont mindenképpen előrelépés volt a jogi szabályozás során, hogy a kéjnőknek a város tanácsától kapott úgynevezett türelmi engedéllyel és egészségi bizonyítvánnyal kellett rendelkezniük.1’' Ami felfogható korlátozásnak is, hiszen ez már eleve leszűkítette a prostitúcióból élők körét, ugyanakkor megfelelő hatósági és egészségvédelmi biztonságot is nyújtott a nyilvánosan bejegyzett kéjhölgyek számára. Részletesen foglalkozik a jogszabály a bordélyok „rendeltetésszerű működésének,, körülményeiről, így a nyilvántartásról, a „madám" kötelezettségeiről, s az esetleges bezárást előidéző kihágási esetekről. A nyilvánosházakban szeszes italt nem mérhettek, tilos volt a zene és a tánc, ittas egyének és „serdületlen ifjak” számára pedig elvileg bezárattak a kapuk. Aligha voltak azonban olyan bordélyok a híres Kígyó utcai piroslámpás negyedben, ahol maradéktalanul betartották ezeket a rendelkezéseket. Valószínű nagyobb foganatja volt, s a források is ezt bizonyitják. azon szabályozásoknak, melyek a kéjhölgyek orvosi vizsgálatáról rendelkeztek. 10 * 12 13 10 Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML) Aprónyomtatvány Gyűjteménye, Pécs, sz. kir. város Szervezkedési Munkálata, 1872. 20.o. " BML. Aprónyomtatvány Gyűjteménye, Pécs, sz. kir. város Önkormányzati Szabályrendelete 1879. 23. o. 12 A szabályrendeletet 1894. december 20-án fogadta el a város törvényhatósági bizottsága 179-17 638. /1894. sz. 4 közgyűlési határozatával. A véglegesítést megelőzően több tervezet és utasítás is elkészült, melyek megvitatása után fogadták csak el a végleges szabályrendeletet. 13 A türelmi engedélyt viszont 60 és 120 Ft ellenében szolgáltatták ki, amely összeget a városi szegénypénztár javára utaltak át. 120
