Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Márfí Attila: A prostitúció szabályozása Pécsett a dualizmus éveiben
fakultatív, azaz a kettős-rendszer lépett életbe. Ez pedig engedélyezi a bordélyházakon kívüli, magányos kéjnők üzletszerű tevékenységét. A többi városban, így Pécsen is a bordélyos megoldást alkalmazták, bár szabályrendeletileg nem tiltották a magánzók működését sem.7 A kéjelgésügy szabályozása Pécsen A város 18. század elejétől fennmaradt írásos forrásai csak áttételesen tartalmaznak az ősi mesterségre utaló adatokat, szabályozása ekkor még fel sem merült. Illetve a paráznaságon érteket közönséges bűnözőkként kezelték. A polgárosodás útjára lépő Mecsekalján mondhatni szükségszerűen, ha elvétve is, de megjelentek az ősi mesterség művelői is. A paráznaság bűnébe esettek megfenyítésével már a 18. század elejéről rendelkezünk hiteles adatokkal. Egy ilyen feljegyzés szerint a városnak „bizonyos Cziganya lévén, mindenkor az csapta ki a kurvákat.”8 Amennyiben a paráználkodást súlyosabb vétségek is terhelték, mint a boszorkánykodás és a rontás, akkor nem volt ritka a megégettetés sem. De használatosak voltak a korabeli kínzóeszközök és az „enyhébb” félrelépésekért a pellengérre állíttatást rendszeresen alkalmazták. Az 1780-ban elnyert szabad királyi rang biztosította számos privilégium mellett a törvényes önrendelkezést is. Ezért a pallosjoggal rendelkező városatyák a mindenkori hóhért kötelezték arra, hogy azon asszonyi, vagy lánynépet, akiket a korabeli terminológiával élve „kurválkodáson” értek, korbácsával kiverje a városfalakon kívülre." Mégha szokatlan is, talán mégsem meglepő, hogy a szigorúan katolikus erkölcsű, püspöki székhelyű városban a rendszabályozás módját érvényesítették. Mindenesetre alig egy évszázad elmúltával a modem polgárváros gyökeresen szakított a feudalizmusból átöröklött jogorvoslattal. S erre rá is kényszerült, hiszen a prostitúció Pécsen is, ekkor már egyre nagyobb méreteket öltött. S ez összefüggésben állt a rohamos ipari és társadalmi fejlődéssel is. Pécs lakossága a századfordulóra, különösen a betelepült ipari munkásokkal közel háromszorosára emelkedett. Ugyanakkor megőrizte katonaváros jellegét is, ekkor négy laktanya állt a városban. De számottevő volt a tanuló ifjúság száma is. S mindezek a pozitív változások magukban hordozták az árnyoldalt is, nevezetesen a prostitúció növekvő létjogosultságát. Egykori jogai alapján 1870-ben törvényhatósági jogot nyert városunk rendszabályokban rögzítette közigazgatási funkcióit. Ekkor még nem alkottak a nyilvánosan is megjelent (Kígyó utcai bordélynegyed) prostitúció ellenőrzéséről szabályrendeletet. Közel negyed évszázadig a város önkormányzati szabályrendeleteinek megfelelő passzusai, ha szűkszavúan is, de említést tesznek a legálissá vált kéjelgésügy szabályozásáról. Az 1872-ben napvilágot látott úgynevezett „Szervezkedési Munkálatokban’a tiszti alorvos feladatkörébe sorolják a következő utasítással: Európában pld. ebben a korszakban Németország egyes városaiban a kényszerbordély-rendszert vezették be, végül az úgynevezett magányosan űzött prostitúció mellett döntöttek. Franciaországban és Belgiumban pedig a vegyes rendszert alkalmazták ekkor. A Pallas Nagy Lexikona, szerk.: Bokor József. Bp. 1897. 14. köt. 248-249. o. Madas József: A pécsi hóhérokról. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XXV./1980. Pécs, 1981. Szerk.: Uherkovich Ákos. 233. o. Később a 19. században a gyepmester, illetve a hajdúk hajtották végre a kikorbácsolást. Lásd. a 8. sz. a. jegyzetet. 119
