Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Horváth László: Régi hevesi bordélyok
általában 1-2 kéjnőt alkalmaztak. (Kovács Erzsébetnél például csak egyetlen kéjnő állt alkalmazásban. Fehér Máriánál pedig 3 bárcás örömlány találtatott.)34 A megyei tisztiorvosi vizsgálat eredménye is igazolja, hogy ezen kéjnőtanyák kevéssé feleltek meg az új bordélyházi szabályrendelet előírásainak. Némelyiknek már az elhelyezése, épülete sem megfelelő, máshol pedig a higiéniai, nyilvántartási és engedélyezési előírások betartása akadozott. Ezekben az átmeneti években a legtöbb bordélyház kisebb-rövidebb idő után megszűnt, átalakult, új tulajdonost kapott. Az egyetlen, amelyik az 1890-es évek óta több évtizeden át fenn tudott maradni, a Fritsch-vállalkozás. A gyöngyösi Fritsch Nándor (Ferdinánd) szabó 1887-ben vette nőül a grazi illetőségű Gudernács Josefínt. Fritsch Nándomé már 1893-ben bordélyháznyitási engedélyért folyamodott a városi rendőrkapitányhoz, mivel férje „...munkaképtelen lett s így a kenyér kereset ő reá háramlóit...”31 A bordélyháza annak ellenére megnyílhatott a Csapó utca egyik patakra lejáró közében (a mai Batthyány tér környékén), hogy a tulajdonosnő még csak 30 éves volt. A többi, hosszabb-rövidebb ideig működő kupleráj nem versenyezhetett Fritsch Nándoméval. Ennek csak egyik oka volt az, hogy a helyi szervek (rendőrség és tiszti orvos) sokszor szemethunytak itt is. A másik ok az volt, hogy ezeket a bordélyházakat idegen vállalkozók létesítették általában, sokszor a helyi viszonyok - és hozzáteszem kapcsolatrendszerek - ismerete nélkül. Az ún. Kecskeméti Sándomé-féle üzlet izraelita vezetőnője korábban már Cegléden, Kecskeméten és egyéb városokban is megpróbálkozott a bordélynyitással. Vagy például 1894-re szorult ki Gyöngyösről Schvartz Ede és nyíregyházi születésű felesége Lőwinger Lina, hogy aztán Egerben állapodjanak meg a legendás Szél u. 4. sz. alatt.36 (Egyébként az igen élénk hevesi bordélyházalapítási láznak egy állandó tényezője állapítható meg. Csaknem minden tulajdonos izraelita vallású volt. Ez nyilván összefügg a helyi zsidóság gazdasági életben betöltött igen domináns szerepével.)37 Már az 1894. évi nagy visszhangot kiváltó megyei vizsgálat a gyöngyösi bordélyokban azt a tapasztalatot hozta, hogy a törvényhatóságon belül egységesen kell szabályozni a kérdést. A sajtó mint a megye és a város közötti ellenségeskedés jelét tüntette föl a megyei tiszti főorvos vizsgálatát, de a sok hangulatkeltő cikk mindenesetre felszínen tartotta a bordélyügy rendezését.38 Őgy aztán főleg a két város korábbi tapasztalatára épülve 1897-ben elkészült a Heves vármegyei bordélyügyi szabályrendelet39. A városokban ez sok új változást nem hozott. Leginkább az eddig szabályozással nem bíró falusi prostitúció bizonyos keretek közé szorítására készült.40 Egyes falvak a megyében időnként szintén rendelkeztek bor-M HML.iV 404.a'35, Alispáni iratok 101. Dr. Turcsányi Gyula megyei t. főorvos jelentése az alispánnak 1894. július 11—ei gyöngyösi ellenőrző útjáról. í! HML.IV.404/a/35. Alispáni iratok 101. Fritsch Nándomé üzlet nyitási kérelme. * HORVÁTH László 1996. 182. ■" HORVÁTH László 1995., 90.. illetve HORVÁTH László 1997/b. “ Teljesség igénye nélkül: Hevesmegyei Lapok 1894. Aug. 26. 4. Old. Az új seprő, illetve Gyöngyösi Lapok 1894. Aug. 30. 2. old. Megyei és városi orvos J" HML.IV-404/a/91,754/XXV.,97. Sz. Alispáni iratok. Szabályrendeletek a bordélyügyről (1897.) 411 HORVÁTH László 1995. A falvakban a szolgabíró ellenőrzése alatt álltak a kuplerájok, ezt az állapotot normalizálja némileg az 1897. évi megyei szabályzat. 112
