Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Horváth László: Régi hevesi bordélyok
a tervezet a problémakört csak az egészségügy oldaláról közelíti meg. De az alkotó egyszerűen nem foglalkozik olyan szabályozandó kérdésekkel, minthogy ki nyithat bordélyházat és a város mely részén, hány bordélyház engedélyezhető és hány kéjnővel, milyen életkorhoz és fizikai állapothoz köthető az alkalmazás, stb. Talán ezen kérdések tisztázatlansága is hozzájárult, hogy a rendelet hivatalosan sosem lépett életbe, mert a megye legkülönbözőbb bizottságai évekig elfektették az ügyet. Őgy Gyöngyös város valójában csak 1893. évben teremti meg magának az első legális szabályozását, a Bordélyházi szabályrendeletet15, mely belügyminiszteri jóváhagyása után 1894 nyarán lépett életbe. A törvényhatóság másik rendezett tanácsú városa - szintén közegészségügyi kényszertől vezérelve - 1890-ben megalkotta az Eger város bordély-házainak rendszabályai-t.16 A korábbi gyöngyösi tervezettel ellentétben ez a szabályozás teljes mértékben az 1867. évi pesti rendelet átvétele. Szószerinti másolat, mely csupán egy-két pontban tér el attól, hol nyilvánvalóban nem követheti a pesti mintát. A Pesten engedélyezett '40 bordélyház helyett Egerben a városi tanács időnkénti megállapítására bízatik a bordélyok száma. (Ezt az 1890-es években 3-ban maximálja az egri tanács.) A vidéki viszonyokat, gyakorlatot követi a 6. par. módosítása, mert a pesti rendelkezéssel szemben - ahol 5-15 kéj nőt alkalmazhattak egy intézményben - itt a létszámot 3-10 fő közé szorították. Apróbb módosítások mellett - például a pénzromlás következtében emelt bírságösszegek a több mint két évtizeddel korábbi pestihez képest - egyetlen lényeges változtatás figyelhető meg. Míg Pesten a bordélyházi kéjnők mellett eltűrik és szabályozzák a magán kéjnők tevékenységét is, addig az 1890. évi egri rendelet ennek még a nyomát is igyekezett eltüntetni. A korszerűtlen és az egri állapotot nem mindenben követő rendelkezés szinte megszületésekor már módosításra, változtatásra szorult. Pár év múlva Egerben a kérdést újra rendezni kellett. Őgy aztán 1894-ben alkotta meg Eger város tanácsa a Bordélyházakról és kéjnőkről szóló szabályrendeletet.17 A korábbihoz képest ez a rendelkezés már előírja az ún. türelmi bárcza alkalmazását. A régről működött kéjnőtanyákat, bordélyokat ismételt engedélyeztetéshez köti. A legnagyobb változtatás azonban abban állt, hogy ez már szabályozta a magánkéjnők intézményét. Engedélyt csak 17 éven felüli nő kaphat, ki megfelelő lakással rendelkezik. Ugyanúgy tartozik az orvosi és rendőri előírásoknak megfelelni, sőt az ő bárcájuk már ekkortól fényképes kell, hogy legyen. A városok célja tehát 1890 táján az összes kéjnő új típusú intézmény falai közé szorítása. A megyei hatóságok ekkor még nem támogatják ezt az elképzelést, pedig Gyöngyösön és Egerben vélhetően megfelelő formát találtak a prostitúció ellenőrzésére. Úgy tűnt, ez a fejlődés iránya. Ahogy a megye kis fogadóiból szállodák lettek, a kávéméréseket díszes kávéházak váltották fel, úgy a kaotikus kéjelgés, örömtanyák után a bordélyház a változás útja. Vagyis ekkortól a szabályozással minden kéjnőtelepet, korábbi örömtanyát igyekeztek legális bordéllyá alakítani. 15 HML.V~101/b/280/CCLIX-32 Gyöngyös város bordélyházi szabályrendelete 16 Részletesebben lásd: HORVÁTH László 1996. 177-180. Eger rendezett tanácsú város szabályrendeletei. Eger, 1895. XVIII. sz. 17 HML.IV-404/a/91.1905/3714. Alispáni iratok őrizték meg az 1894. évi szabályzatot, melyet a belügyminiszter 1895 -ben megerősített. 109
