Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)
Végrendeletek
Attiám házábul nekem jutott részemet, megh akkor az midőn az házat el attak oda attam. 18. Baranyay György Batiam Uramnak hagyok ötvennyolc forintot, mellyel adós Őkegyelme; igaz Lélekkel mondom, az ezüst czafrangért, meljet Eszterhás János Uramnak Őnagyságának ajándékozott, azon kívül egy vemhező kancza Lovat, az Feleségem dispositioia Szerént. 19. Baraniay János Eöcsem Uramnak hagyok két kanca lovat, valamellyiket akarja; item ha most halálom történnék, az kis hatos barna Lovamat; hogyha pedig Isten Ő Szent Fölsége halálomat hallasztia, azonban azon ló eladattatnék, vagy másképpen distr ahaltatnék7 ] akármelyik csödör Lovamat vigye el Őkegyelme. 20. Mihály Sógornak az mint akarja az feleségem, úgy adgyon. Marinkat pedigh holtig úgy tarosa mint Attyafiát, mert én nékem sokat Szolgált. 21. Kérem az édes feleségemet, mégh az bolond Gyurka él, én erettem Légyen minden segitcségel hozzája, hogy az Ur Isten eö nékijs megh fűzéssé. 22. Én tudomásom szerént adós senkinek nem vagyok, hanem az Bognárnak czedulán, az kovácsnak pedigh rovás szerént. 23. Az mi adósságim kin vannak, az approlékosok mind föl vannak írva, a nadgyais kikrül levél nincsen. Küszögön Benők István Öcsém Uramnál vagyon harmincnyolc ottvalo akoval való borom, kinek megattam az árát; Őkegyelme ide küld- vén, tartozom fuar bért minden Györy akotul eötven eötven pénzt füzetni. Az könyvemben föl vagyon ugyan írva, hogy Őkegyeimének mennyi pénzt attam, de ahoz nem kői tartani mert mindenek számban vannak véve. 24. Az minémő adósságom vagyon Nemzetes Farkas Mihály Uramnál, az Zálogon kívül, mely az Levelekbül ki fogh teczeni, abbul fíizettessenek meg az pium legatumok *1 hogyha pedig abbul ki nem telnék, tegyenek hozzája. Minthogy pedig egy kanca lovamat, mely megért volna harmincöt tallért, megnevezett Farkas Mihály Uram Őkegyelme Menes Pásztora elő nem tudgya állítani s az Csikojátis ugyan az Menes Pásztor az Gulyajokkal edgyüt, midőn az eö kegielme gulyáját, az vértesen alul hajtották megh ettek, úgy három eöreg kancza lovamat négy esztendeigh annyra el járták magok dolgaiban és tolvajlásokban, hogy az eö kegielme menessén soha csikojokat nem foghattam, nem kűlömben, Legh jobbik kancza Lovamat hasonlóképpen úgy el járták, hogy noha az el múlt egész télen, az istálóban abrakkal tartattam, mégis föl nem vehetvén magát, megh döglöt. Ezeken kívül az Acsy földrül az ménesrül elszaladván három lovam, melyeket említett Farto Mihály Uram szolgái az Őkegyelme majorjában be hajtottak, s edgyike azok közül, az ki megért volna harminc tallért, elveszett; mely hová lett légyen, az Őkegyelme szolgáinak tuttokra köl Lenni. Ezen okokra való nezve, minthogy említett Farkas Mihály Uram ez Zálog iránt való contractusanak’} eleget nem tett, melyet irvenyetlenis eö kegielmetol el vehettném, azért mindaddig, méglen Őkegyelme ezen sok rendbeli káraimért Menes Pásztorávál, úgy töb Szolgaival százhúsz tallért feleségemnek meg nem füzettet, mindaddig feleségem és annak gondviselői azon zálogot ki ne adgyák. 193
