Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)

Végrendeletek

keserves kínok kőzőt meg hóit Christus Jesusnak érdeméjért és ártatlan kiontot véréjért vegye bé aző Szent országában és részeltesse Szent színe látásával. Testemet hagyom az földnek az honnand vétetett, kérvén leányomat Mantzát. hogy botsule- tessen ugyan, de nagy költséggel (: minthogy nekem nintsis s nem marad:) ne temet- tessen testemet a főidben.

Másodszor. Minthogy Isten O Szent Felsége első házastársamat a Világbul idején kiszólitván a Szent házasságnak második kőtelétis fel vévén, marattak mindkettőiül Isten áldásábul gyermekim, úgymint az elsőtül leányom Ilona és fiam András; a másodiktul pedig két leányom, Kata és Magdolna. Noha pedig az első feleségemtül reám avagy tőle való gyermekimre semmi olyas névvel nevezendő ingó vagy ingatlan jószág nem maradott, sőt tulajdon saját házam is tőbűi ki égvén, más helyen, szegény jó emlékezetű utolsó feleségemmel közös költséggel építettük ezen házomat ebben az állapotban, amelyben vagyon; noha azért az első feleségemtül való gyermekimet abbul is semmi rész és portio nem illetné, de hagyom és rendelem három részre, úgymint két leányom Kata és Magdolna és fiam András részekre, oly okkal, hogy a nevezett két leányom az emlétett báttyokat negyven forénttal fizessék és tudják ki a házbul, a ház pedig éppen, minden jussával és igasságával a két leányomnak maradgyon.

Meghalván első házas leányom Ilona, maradtak ugyan gyermeki tőle, de minthogy engem az én vénségemben meg nem bőtsüllőttek, s másként is az mint föllül emléttem, édesannyokrúl se reám, se leányomra semmi nem maradott; sőt Atyai ingyenvalo jó vóltombul magaméból bötsületessen a mint illet ki hazasetottam, .v tehetséges szükségét megadtam-, azon Ilona leányomtul való unokáimnak nem hagyok semmit, az mint hogy jó lélekkel nem is tartozom, ők sem kereshetnek tőb Gyermekimen igassagossan.

Harmadszor. Fegyveremet hagyom mindenestül, úgymint két kardomat, egy pallost, egy aranyos hegyestőrt, pár pisztolyt, fiamnak Andrásnak.

Negyedszer. Minthogy meghalván az én szerelmes jó utolsó házastársam, illy öreg és már magammal jól tehetetlen nyavalyás állapotomra s vénségemre, marattam és jutottam egyedöl csak az én kedves hajadon leányom Magdolna leanzói gyengeségének gondviselésére már a nyolcadik esztendőtül fogva: az minthogy Isten s az világ előtt meg kell azt vallanom, hogy nékem édes engedelmességgel, vigyázással, szorgalmatossággal és tűrő szenvedő csendességgel viselte minden nyavalyás állapotomban gondomat; egyedül lévén mint Gazda Gazda Asszony, s mind szolgáló hogy majd lattatot inkáb dajkám s Anyám lenni hogy sem Gyermekem maga élőt viselvén mind az én Atyai s mind maga Leánzoi bőtsűletit. Mely eránt való ily hoszszu ideig hozzám viselt jó voltáért áldgya meg az igassagnak Istene s tegye hoszszu életűvé az a ki parantsollya tisztelni Attyat és Annyát. Kihez hogy én is természetes tartozásképpen is, jutalomal hozzá való érdemlel Atyai szeretetemet meg bizonyetsam, hagyom minden névvel nevezendő házi eszközömet, minden ingó javaimat mind ladókban, Agy okban alukon és az egesz házban ház táj ej an és ház körűi lévőket éppen és mindenestül, öregestül apróstul egyedül magának emletet szerelmes leányomnak Magdolnának, nem lévén a többinek ezekben semmi részek, annyival is

141