Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)
Végrendeletek
Legelsőben azért, megnevezett szegény Urammal midőn házasságra öszve költem, en Czalloközi Nemes Poson Varmegyeben Szerda helyen lakó Néhai Nemze- tes Keszi András Leanya Leven, csakhamar házasságunk után hoztam hatszáz egész tallért, Tallérul, es Aranyul Kész pénzt azon Uram kézihez. Meg annakutánna kevés idő múlva egy testvér öcsém, Keszi Christoph meghalván, arról is háromszáz tallér reám szállván, azt is említett Uramnak kézihez attam. Nhozegyszeris maszoris nemcsak készpénzül, hanem feles Iga vonyo barmokot es io paripakot annyira hoztam említet Atyám házától, hogy két ezer forintot iovalis még előzte. De mint hogy Szegény Uram inkáb szokot volt Katonasághoz, mint gazdasághoz; Konyebben tutta az vagyont, es készt Baratjval es ioakaroival el koltenj, mint ahoz valamit szereszni vagy a készt meg tartani; kit tudót az egesz Győr várossá, s masokis, azok naponként apródon és Lassan mind el költenek. Annakokáért ezekből kitetszik, hogy ha szegény Atyám házától hozott javaim nem lőttének, és azokhoz az én magam takarékossága, mindennapi kezem munkája nem járult volna, kiben az leányom, Király Kata szor- galmatossága is sokat használt, ezen győri háznak is nem lehetett volna megmaradása, hanem el kellet volna kelni. Amint áruba is bocsátotta vala szegény Uram. El is atta volna, ha Isten néhai nemzetes Harczi Istvánt nem rendelte volna említett (: akkor haiadon ) leányomnak Király Katának férjül, ki mind io Gazda Lévén mind pedig io értékkel bírván, nemcsak megtartotta az házat, de Urammal, néhai Király Mártonnal tőt bizonyos kötés alat Sub litera A. két Ízben maga pénz ivei ezen házat, es quárteliát meg epitette az mint maga erről iratot Laistromabol ez ki telezik: a mely Kőlczegenek magamis nemely részit alkalmasint tudom. Elsőben akkor építette meg, mikor leányomat neki attuk: mert oly rongyos romlot, puszta állapottal volt, hogy az viz es esso miat addig el sem halhatot vele, mig meg nem epittette. Azután csakhamar tűz miat meg romlik az varossal egy üt, és akkor is másodszor említett Harczi István maga költségével építette fel mind quartélyaval egyűt. Az mi pedig magamat és gyermekimet illeti, noha harminc esztendeig lakván szegény Urammal, tőb ruhát nem czenyáltatot annyi iovaimbol, egy kamuka, egy Tafota, két korona rassa, egy pősztő rassa, es egy padvai poszto szoknyánál, sőt az jó gyermekimet is míg kissebbek voltak, az két kezem munkájával tartottam és amint lehetett ruháztam. Hogy pedig az édes fiam Király János az leányom kihazasitasának ideien tőt költségét hannya es azt mondgya, hogy az ő rovidsegivelis felesleg költöttem volna, ruháztam, és Taffota szoknyáztam; ötöt pedig gyermek korúba sokszor mezit labbal iártattam arrolis ilyan világosságot tudok io lelkiismeret szerint tenni, es á mint hogy azon leányom Lakodalmakor, nem hogy sokat, es felesleg, de cziak három forintotis alig költöttünk: hanem az mi költség eset, az mátkáia, avagy immár inkáb ura Harczi István tötte az magaebol, a mint magais nem Lévén szinten gyermek iol tudhattya. Feier ruhát alkalmasint attam vele; de a maga körme velem edgyüt kopot meg szerzésiben. Szoknyát sem czenyaltattam cziak eggyetis uyát, hanem az mint felyéb emlittem, az mely egy kamuka szoknyát, es egy Tafotát Szegény Uram vele harmincz esztendeig való Laktomban czenyaltatot volt nekem, azon két szoknyakot 134
