Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)

Végrendeletek

attam vele. De azokis oly kopot vásottak voltak, hogy az Ura Harczi István, cziak háromszor, vagy négyszer felit sem engette magara vennj, ilyen ieles draga ruhákkal tafotáztam s kamukaztam Leanyomot. Továbbá az nagy égés után Harczi István vömmel és feleségivei Király Katával minnyaian az Duna Kapu felöl való kis házba szorultunk, melyben alkalmatlan Leven annyid magunkat edgyut Lakni, az felső hazakba nyilo boltot magamnak meg czenyaltattam. kinek epitesire költöttem többet tizenhat forintnál.

Annak utanna az osztály kévés idővel két kalmár, úgymint Akacz Lukner és az öccse, Sebestyen Lukner ide Győrre jövének lakni, és azon házakot boltokat meg arendálák, kit az oszta/yis hamar követe: az mely osztályban jóllehet hogy az piarcz felöl való felső házaknak harmadrésze nekem fiammal eggyütt jutott vala, és az említett boltban, kit én magam lakó hajlékomnak alkalmaztattam vala, az üdő alatt benne laktam. Mindazáltal az édes fiam engemet abból ki bontakoztató, és ki tuda, oly ayálással, hogy maga gondviselése alá vévén magához viszen lakóul. Azonban magamot sem tarthatot az felesege miat, masoknál sem szerzet alkalmatossagot, hanem leányom könyörülvén rajtam, az osztály szerént neki jutott és rendeltetett házbeli portioiába fogadott, melyben mind ez mai napig is ingyen, minden fizetés nélkül laktam. Kit az jó leányom maga és gyermeke nagy kárával cselekedett, mert ha engemet nem szánt volna, közel 16 esztendőtől fogva az urával, néhai Doborgazi Pál Balással másutt lakván, minden esztendőben bérbe legalább huszonöt vagy harminc forintban kiadhatta volna, és ennyi esztendők alatt alkalmas hasznát vehette volna.

De nemcsak azt cselekette, hanem esztendőnként szolgálót is maga költségével tartott mellettem. Most is pedig utolszori ura, emlétett néhai Doborgazi Pál Balás meghalván, maga leányival és cselédivel ide szorulván, más idegeneknek háta meget kellene nyomorganom. hogy ha tovább is az leányom rajtam nem könyörülvén, maga portioán levő kamarát nagy kőltsegivel eletemigh való nyugodalmamra el nem készítette volna, abba kemenczet, ablakokot, es a mi szükség volt czenyáltatván.

Azt is világosságra kell hoznom, hogy az osztályban feltött ötödik és hatodik punctomokot semmiben meg nem tartotta az édes fiam; nem zz ötödiket, mert noha az öregh pincze mind az kettőnknek egyaránt iutot és deputallot, de fel volt téve, hogy a ki bort arultat azon nagy pinczeböl nem az udvarról, es kapu közöt, hanem az Piarcz felől arultasson, De azt meg gátolta, mert azt a piarcz felöl való pincze torkát el rekesztette, és boltot czenyáltatot belőle, az mely boltnak esztendőnként való hasznát egészen mindenkor maga vötte és veszi. Ez az oka, hogy ha valaki meg arendaltais az pinczét az kapu kőzőt kentelenittetet masoknak alkalmatlanságával bort arultatnj. Az is nyilvánvaló, hogy noha egynéhány esztendőtől fogva láttától azon nagy pincze iovedelmit egeszen az én Sustentatiomra4 ] es táplálásomra engedni; de az cziak képzés: mert az pincze arendáiából reá nézendő portio, bőven ki tölt, s telik azon pincze torkából czényáltatot bolt árrábol. De iárulhat azis, hogy iollehet hami fogyatkozás, es romlás esik az nagy pinczeben, annak meg epitesire, mind kettőnknek egyaránt kellene költenünk, mindazáltal affeleben nem succurral,51 hanem az kik meg arendaliák (: noha gyakorta üressenis all. azmint magais recog135