Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
3. A forradalmi testületek és működésük
A munkástanácsok tehát a fegyveres harcok befejeződése után még egy hónapig folytatták az ellenállást a Kádár-rendszerrel szemben.348 Csornai szerepükről töredékes adatokkal rendelkezünk. A legpontosabban az 1957. február 21-én349 és az 1958. szeptemberi 16-án350 készült rendőrségi jelentésekből lehet képet kapni a Csornán működő munkástanácsok összetételéről, de ezek sem térnek ki pontos működésükre. Csornán 1957 elején három testületről készült beszámoló, de összesen hét üzemi és egy központi munkástanács alakult. A járás területén még a kónyi tőzegtelepen és a farádi állami gazdaságban alakult munkástanács. Az Elnöki Tanács 1956. november 22-én megjelent törvényerejű rendelete351 alapján működtek, és kényes helyzetüket felismerve együttműködtek a helyi pártvezetőkkel. Megválasztásuk mindenhol titkosan történt. A hatóságok árgus szemekkel figyelték a munkástanácsok összetételét és intézkedéseit, de már a kádári konszolidáció elején kénytelenek voltak elismerni, hogy az elbocsátásoknál nem voltak tekintettel a párttagságra, és a tagságba nem kerültek be a „volt erőszakszervek tagjai, jobboldali pártok vezetői és elítéltek”. Az egyik legtöbb embert foglalkoztató vállalatnál, a gépállomáson október végén választották meg a munkástanácsot. A jelölőlista összeállítása után titkos szavazással Rédecsi József anyagbeszerzőt, Tárcsái Györgyöt és a köztiszteletben álló Dranyovszki László üzemgazdászt választották be a munkástanácsba. Eltávolították a vagongyári munkásból lett igazgatót, Horváth Sándort, az élmunkás Horváth Ede testvérét. A béreket kifizették. A későbbiekben csatlakoztak a sztrájkhoz is.352 A nyolcvanöt dolgozó hat főből álló vezetőséget választott, akik közül csak ketten végeztek fizikai munkát. A rendőri jelentések kiemelik, hogy Tárcsái és Rédecsi „az ellenforradalom alatt tevékenykedtek”, akiket ezért közbiztonsági őrizetbe is helyeztek, azaz internáltak, de a titkos szavazás következtében az elnök Tárcsái György lett. Mellette Rédecsi József és Kocsis László volt a munkástanács név szerint is ismert tagsága. Rédecsi Budapesten is járt, és hazaérve fegyveres felkelésre biztatta a dolgozókat.353 A munkástanács szervezésében részt vett a szárfoldi Péntek László is, aki agronómus volt a gépállomáson. Péntek a gépállomás pártfunkcionáriusait elzavarta az üzemből, és összetaposta a gépállomás párttagjainak fényképeit.354 A százhuszonöt főt foglalkoztató téglagyárban a dolgozók 85%-ának részvétele mellett tartották meg a titkos választásokat. A tizenkét tagú munkástanácsban egy kivételével mindenki fizikai dolgozó volt. Az elbocsátásokat megelőzően az üzem vezetőségével együtt döntöttek tíz fő nyugdíjazásában és tíz fő szabadságolásában, illetményük 50%-os csökkentésével. A malom munkástanácsának tagjai a termelőmunkát végző dolgozók közül kerültek ki. A felerészben párttagokból álló munkástanács elnöke Rauch Sándor, helyettese Kiss János 348 Krausz Tamás: Előadás az 1956-os munkástanácsokról. In: Eszmélet, 2006. 72. szám p. 32-38. 349 ÁBTL 3.1.5.0-18810/2 p. 45-46. 350 ÁBTL 3.1.5. 0-18810/2 p. 120-122. 351 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a munkástanácsokról. In: Kisalföld, 1956. november 23. 352 Négy hónap egy gépállomás történetéből. In: Kisalföld, 1957. február 27. 353 ÁBTL 3.1.5. 0-18810/1 164. p. 354 ÁBTL 3.1.5. 0-18810/1. 152. p 64
