Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
felerősített költői felháborodás. Az első sorokban helyet foglaló pártvezetők kénytelenek voltak tapsolni, míg a hátsó sorok száz-százhúsz főnyi hallgatósága lelkesen csapkodta össze tenyerét.87 Az ünnepségen részt vett még Nádori Margit színművésznő és a csornai születésű Hegedűs András, a Győri Zeneművészeti Főiskola tanára is. A műsor után lehetőség nyílt ismerkedésre is. Az "Értelmiségi Klub" tagjai szabadon használhatták volna a járási könyvtár állományát, folyóiratait és társasjátékait is. Az eseményről, a klub megnyitásáról Hebenstreit Nándor Szigethynek is beszámolt, amikor a könyvtárvezető néhány nap múlva, október 21-én biztos, ami biztos, a meghívó megszövegezése előtt telefonon emlékeztette csornai vállalására. „Ott leszek, számíthatnak rám ahol ütni kell a pretoriánusokat.” - válaszolta Szigethy Attila.88 A politikus előadása belpolitikai témát érintett volna, melyet az irodalmi és zenei előadás- sorozat darabjai közé illesztették volna a szervezők. A forradalom kitörése előtt két nappal adott hírt a sajtó erről a novemberre tervezett kulturális programról.89 Csorna a forradalom kitörése előtt Csorna közigazgatási besorolása az 1950-es években község volt. Az 1956-os felmérés szerint külterületéhez tartozott Csatárimajor, Csikoseger, Földsziget, Gyöngyösmajor, Hosszúdombmajor, Királytómajor, Kisházasidűlő, Mátyássziget, Pásztorúti dűlő, Pistakút, Sándorháza, Szilágyimajor, Szivattyútelep, Szőllőhegy és a vasúti őrházak.90 Lakóinak száma meghaladta a kilencezer főt, melynek nem egészen tíz százaléka a külterületeken lakott. A népesség közel harminc százaléka volt 14 évesnél fiatalabb, valamivel több mint egyharmada 15 és 39 év közötti, kevesebb mint negyede volt 60 évesnél fiatalabb, míg csupán tizenhárom százaléka volt idősebb 60 évesnél.91 A megyei hírlap 1956-ban nagyobb figyelmet kezdett szentelni a vidékre is, mely eddig csak a termelőszövetkezeti munka révén kerülhetett a hasábokra. A csornai járás híreiből havonta készült egy válogatás, mely elsősorban ugyan a sikerekről számolt be, de nem maradtak el a szélesebb közvéleményt érdeklő kérdések felvetése sem.92 A Magyar Dolgozók Pártja vezető ereje minden területen megnyilvánult. Előszeretettel tüntették fel úgy magukat, mintha mindenki a párttól várná az utasításokat. „A párt, új életünk motorja, nagyszerű formálója, mint eleven hús, vér, ember lépett be minden dolgozó paraszt házába s úgy megszerettette magát, hogy száz és száz párton kívüli dolgozó paraszt - akik azelőtt évekig jártak a pártbizottság előtt - ma be is térnek, tanácsot kérnek, bírálatot mondanak, javaslatokat tesznek”.93 A sajtó által sugallt kép az elégedett emberekről, enyhén szólva is csak részben fedte a valóságot. A pártvezetők, köztük Sárosi János jobban ismerték a község, sőt az egész 87 Heltai Nándor: Ünneprontó kérdések. In: Kisalföld, 1991. november 2. 88 Heltai Nándor (1930) visszaemlékezése, 2012. január 2. 89 Irodalmi és zenei előadás-sorozat. In: GySMH, 1956. október 21. 90 Magyarország helységnévtára 1956. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1956. 167. p. 91 Katona János: Csorna fejlődése a felszabadulás után. In: Soproni Szemle, 1972/l.sz. 16. és 22. p. 92 A csornai járásból jelentjük. In: GySMH, 1956. május 20., június 10., augusztus 22., szeptember 30., október 21. 93 A csornai győzelem. In: GySMH, 1956. január 22. 19
