Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
járás lakosainak problémáit, mint ahogy azt eddig gondoltuk. A járási pártbizottság első embere tisztában volt vele, hogy a falvakban fokozódott a politikai iránti érdeklődés, amit elősegített az egyre népszerűbb és elérhetőbb rádió, illetve a sajtó, melyben egyre rövidebb és változatosabb hírek váltották fel a pártülések határozatainak és hozzászólásainak ismertetését. Sárosi naponta megkapta a szigorúan titkos minősítésű hangulatjelentéseket, melyek az előző napok fontosabb eseményeinek részjelentéseit összegezte. A jelentéseket gyakran Sárosi is ellátta kézjegyével, utasításokat, megjegyzéseket, kérdéseket írt rá. Ezek a jelentések nem minden esetben származtak feljelentőktől, hanem úgy általában a járás területén élők hangulatáról számoltak be. A következőkben a forradalmat megelőző év, 1955 augusztusa és decembere közötti időszak, Csornára vonatkozó jelentéseiből tallózunk a nevek mellőzésével. Rendszeresen érkezett beszámoló a csornai piac forgalmáról, a felhozatalról és az árakról. Ez azért is volt különösen fontos, mert azokból a községekből nem lehetett terményt a piacra hozni, melyek még nem rendezték a beszolgáltatási kötelezettségüket. Szeptemberben emiatt kobozták el egy bogyoszlói gazdától a búzáját. Már a szeptember 20-i országos vásár forgalma is csak fele volt az 1954-es évinek, de az októberi őszi vásár még a hetivásárok forgalmát sem érte el. „A vásárló közönség egy része nem volt megelégedve a kirakodott áruval mivel nem vásárolhatott olyan cikkeket amilyent akart. pl. kerékpárt, kerékpáralkatrészt, gyermek cipőt, gyapjú kötött árut, zsírt, amit nagyon kerestek”. Állandó téma volt a termelőszövetkezetek szervezése és a párt mezőgazdasági politikája is. Gondosan feljegyezték azt is, hogy melyik gazda miként vélekedik a kérdésről. Többen a tagosítás miatt nehezteltek, hiszen általában a Hányban kaptak rosszabb minőségű földet. Sokan a beszolgáltatást kifogásolták, mivel több terményre is le kellett szerződniük. Amikor a „községi tanács begyűjtési megbízottja a dolgozóknak a lakásán megjelent, hogy szerződjenek le sertést, a dolgozók felvetették, hogy olyant miért követelnek tőlük, hogy kukoricára is szerződjenek és ugyanakkor sertésre is, egy rókának csak egy bőrét lehet lehúzni”. A tejjel tartozó gazdák hiába védekeztek azzal, hogy az őszi munkák alatt felélik a tejtermékeket, „mivel a kenyér mellé valót nem kapnak sem húst sem szalonnát”, hátralékukat tíz százalékkal felemelték. Az 1955. december 29-én tartott tanácsülésen döntöttek arról, hogy az adóhátralékosokat még az év hátralévő két napján felkeresik, s rábírják őket, hogy „teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségeiket”. A párt ellenőrzése alatt álló mezőgazdasági ágazatban sem ment minden rendben. Augusztusban megvesztegették a begyűjtési előadót, akit ezért elbocsátották állásából. Szeptemberben verekedés tört ki az Új Élet termelőszövetkezet gyűlésén, az egyik „újonnan belépett tsz tag ugyanakkor kijelentette az egész tagság előtt, hogy mindazokat, akik a termelőszövetkezetbe be akarnak lépni erről a szándékukról lebeszéli, valamint meggyőzi a már belépett tagokat arról, hogy a termelőszövetkezetből lépjenek ki”. Novemberben a gépállomás éves tervének teljesítése került veszélybe, mert nem kapták meg a gépjavításokhoz szükséges alkatrészeket. A problémát itt nem csupán a javítások késedelmessége jelentette, hanem az új igazgató stílusával is akadtak gondok, mivel „nagyon durva kifejezéseket használ a 20
