Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
el a szervezőmunkától. A Búzakalász tsz megalakulását bejelentő cikk után pár nappal megjelent híradás részletesen taglalja az év utolsó napjainak eredményeit. „A legnagyobb arányú belépés Csorna községben volt, ahol egy hét alatt nyolcvanhat családdal, kilencvenkilenc taggal, ötszáznyolcvanhat hold földdel növekedtek a termelőszövetkezetek”.40 1956 januárjának első hetében Földsziget lakosságát szállták meg az agitátorok és a községi tanács vezetői. Január 7-én, szombat délig „nem maradt egyetlen paraszt, aki oda ne írta volna a /nevét/ belépési nyilatkozatra”. A még aznap este megalakult termelőszövetkezet neve Rákóczi lett. Az ősz és a tél folyamán 536 család 649 tagja 4020 hold földdel lépett be a termelőszövetkezetekbe.41 Január közepére Csorna termelőszövetkezeti község lett. Erre az időre már 755 család csatlakozott a termelőszövetkezetekhez, melyek termőföld területe 5884 holdra növekedett. Az év tavaszán már a szántóterület több mint kilencven százalékán kollektiven dolgoztak.42 A változatos eszközöket felvonultató rábeszélés hatására az Új Élet mellett még hét termelőszövetkezet alakult: Dózsa, November 7., Búzakalász, Petőfi, Szabadság, valamint Csorna külterületi lakott helyein a földszigeti Rákóczi és a csatári Március 9.43 A hivatalos propaganda egyrészt kiemelte a párt vezetőinek hathatós közreműködését a szervezőmunkában, másrészt a csatlakozók önkéntességét. Mint írták, a gazdákat először a népnevelők keresték fel, majd ahol „kevés volt az egyszerű népnevelői felvilágosítás, odament Hajtó elvtárs a községi párttitkár, Pintér elvtárs, a tanácselnök. De szinte minden nap ott volt a harc első vonalában a Járási Pártbizottság titkára, Sárosi elvtárs, vagy Farkas elvtárs. Horváth Imre elvtárs, a Megyei Pártbizottságról, a végén talán már jobban ismerte Csornát, annak minden dolgozó parasztját, mint maguk a csornaiak”.''4 A nyilvánvalóan óriási nyomás ellenére a sajtó mégis arról lelkendezett, hogy nem volt semmiféle nyomás, mivel azt „a párt nem engedte volna. A meggyőzés, a megértés vezette őket át a régi, egyedül taposott ösvényről a közösség széles útjára”.45 Ennek némileg ellentmond egy november 11-i jelentés, mely Sárosi titkár asztalát is megjárta. Ebben egy bodonhelyi lakos kocsmában elhangzott kijelentését olvashatta, mely szerint „Csornán azokat a személyeket lakoltatják ki, aki nem voltak hajlandók a tszcs-be beállni”. Egy évvel a forradalom után Galgóczi Erzsébet írónő interjút készített Hajtó Ferenccel, aki akkor már az általuk elkövetett legnagyobb hibát a tsz-ek erőszakos szervezésében látta.46 Hajtó úgy emlékezett, hogy 1956 júniusában47 utasította a Járási Bizottság, hogy Csornából termelőszövetkezeti községet kell csinálni. Miután napközben népnevelők százai „gyúrták” az embereket, esténként ő íratta alá a belépési nyilatkozatokat. Gazdasági kényszert is alkalmaztak. Papíron több családot vontak össze egy családba, így emelve az adójukat. Egyeseket a tagosításkor 40 Több mint négyezer tag lépett az idén megyénk termelőszövetkezeteibe. In: GySMH, 1955. december 28. 41 Földsziget minden dolgozó parasztja belépett az újonnan alakult Rákóczi TSz-be. In: GySMH, 1956. január 10. 42 A csornai győzelem. In: GySMH, 1956. január 22. 43 1892-ben ezen a napon született Rákosi Mátyás. 44 A csornai győzelem. In: GySMH, 1956. január 22. 45 A csornai tanulságról. In: GySMH, 1956. február 3. 46 Galgóczi Erzsébet: Jegyzetek a csornai járásból, kézirat. 1957. október 20., p. 17-24. 47 Hajtó itt rosszul emlékezhetett, hiszen 1956 januárjában már megvalósult a pártvezetés célja, amihez márciusban már a miniszterelnök is személyesen gratulált. 11
