Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
1. A forradalom előszobája
„kitettünk olyan bíbic helyekre, ahol a mocsarak vannak” - ismerte el Hajtó. A szervezésnél nem vették figyelembe a parasztság rétegződését, hanem egyszerűen a helyrajzi szám alapján, utcánkénti bontásban jelölték ki az új szövetkezetek tagságát. Mivel a nagyarányú téeszesítésnek nem voltak meg sem az anyagi, sem a szakmai feltételei, ezért hiába igyekeztek kedvezményekkel megszerettetni a parasztokkal a szövetkezetét, így például leértékelték a volt premontrei földek aranykorona értékét, hogy kevesebb legyen az adóteher. A parasztok nem érezték magukénak a téeszeket, azt mondták rá, hogy az államé, s „immel-ámmal dolgoztak csak, vagy egyáltalán nem végezték a munkájukat” - panaszkodott Hajtó egy évvel később. A termelőszövetkezetekbe történő belépést többen azért választhatták, mert azt gondolták, hogy így mentesülnek a begyűjtés alól, illetve hozzájuthatnak hiánycikkekhez is. Erre utal egy asszony novemberben feljegyzett kijelentése, aki „a nyár óta tsz-tag, és mégsem kap zsírt, a mai nap folyamán is nagynehezen kapott fél liter olajat”.48 Kedvező hatást váltott ki, hogy az Új Élet szövetkezetben november 29-i zárszámadáson a munkaegységekre járó pénzt, december 3-án pedig a gabonát osztották ki, ezért „a TSZ tagok hangulata ezzel kapcsolatban jó” - közli egy jelentés.49 Ezt erősítették az itt dolgozó parasztok mások előtt tett kijelentései is. A Dózsa termelőszövetkezet könyvelőjének visszaemlékezése szerint „1955 nyarán a politikában már mindig többet beszéltek a mezőgazdaság átszervezéséről, ami azt jelentette, hogy termelőszövetkezeteket kell alakítani. Neki is estek „meggyőzni” az érdekelteket és az ősz elejére már öt termelőszövetkezet volt Csornán. 1 régi és 4 új szövetkezet kezdte meg ősszel a közös munkát. Én a legkisebb, 550 holdas tsz-be könyvelő lettem, egy személyben. A tél folyamán elvégeztem a képesített könyvelői tanfolyamot. Győrbe jártunk be konzultációra, a házi feladatokat meg postán küldtük be. Közös épület nem volt. A fogatok is mega többi állat is a nagyobb istállókba voltak elhelyezve. Nálunk is a háztáji állomány mellé még 10 db közös tehén volt elhelyezve. A sok helyen levő állatok takarmányozása meg a fogatok irányítása sok gondot okozott. A tagosításhoz még hozzá sem lehetett fogni, mert az őszi vetések és a takarmánytermő területek az egész határba széjjel szanaszét voltak mindenkinek. A tavaszi vetések már az újonnan kijelölt területekre lettek elvetve, de az őszi gabonát mega takarmányt mindenki onnan takarította be ahol eredetibe volt. Volt is olyan hurcolkodás jobbra-balra, hogy alig volt benne eligazodni. Az aratás, cséplés sok nehézség árán azért megtörtént, és már ment az őszi vetés, cukorrépaszedés, amikor jött 1956 október”50 Boda Sándor visszaemlékezése rávilágít arra, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézni a szövetkezetesítéskor. Az új termelőszövetkezetek brigádvezetőinek helyi tanárok magyarázták el, hogyan lehet kiszámítani a munkaegységeket.51 Istállók híján az állatokat magánházaknál helyezték el, de még az egyházi tulajdont is megpróbálták kisajátitatni. Fodor Pál katolikus plébánost 1956. február 10-én arról értesítette a községi vb titkársága, hogy a plébánia istállóit át kell adnia a Szabadság tsz részére. A kiérkező bizottság az épület veszélyessége miatt mégis elállt a tervtől.52 48 BM Csornai Járási Osztály 1955. november 22-i esti jelentése, magántulajdon 49 BM Csornai Járási Osztály 1955. december 5-i esti jelentése, magántulajdon 50 Boda Sándor (1919-2007) visszaemlékezése, 2006. augusztus 15. 51 Lelkészi Napló a Csorna-Kapuvári Evangélikus Egyházközségben az 1956 évről. Egyházközségi levéltár, Csorna, 19. lap 52 Egyházmegyei Levéltár, Győr, 374/1956.SZ. 12
