Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
2. Forradalmi napok Csornán (október 26. - november 3.)
sporttevékenysége miatt is ismert személye volt a korabeli Csornának. (4. kép) Egyik ismerőse felszólítására - „Sanyi, magát mindenki ismeri, szóljon nekik, nézzen fel az ablakokba’.’ - megpróbálta lecsendesíteni a forrongó tömeget.123 „Letámasztottam a motort, odaléptem Sárosi mellé, néma csend lett, előttem a sok kedves iskola- és levente barátok, akiknek a 80%-a hasonló korú volt velem, mert az öregek nem jöttek az utcára. „Emberek, nézzetek fel az ablakokra, menjetek békén haza, nincs szükség a tragédiára, a forradalom sorsa nem Csornán fog eldőlni.” „Sárosi: maga meg menjen fel az épületbe, láthatja, hogy úgysem hisznek magának.” Ezzel otthagytam. Ő amíg én a motoromhoz jutottam, felajánlotta, hogy a Forradalmi Ijjúság követelését beolvassák és a „K” telefonon támogató, egyetértő nyilatkozatot küldenek Budapestre.”124 Székely végül nem ment haza, hanem a tüntetők által megbízott néhány személy egyikeként bement a pártbizottság épületébe. Vele tartott még Ginczli József és Kiss János is.125 Czinder János is így jutott be az épületbe, és a Király Lászlótól kapott nemzeti színű zászlót lobogtatva beszélt a tüntetőkhöz. Követelte az államvédelmi hatóság azonnali felszámolását, és felszólította a tömegben tartózkodó néhány egykori csendőrt, hogy a régi egyenruhájukat felvéve váltsák le a szolgálatból a rendőröket. A józanabbak viszont azt mondták, hogy nincs szükség csendőrökre, mert itt vannak a határőrök, majd azok megvédik a rendet. A megfogalmazott követeléseket felolvasták a tömegnek. Ezek között szerepelt az adókedvezmény bevezetése, a beszolgáltatás eltörlése, a szovjet csapatok kivonása. A pontokba szedett követeléseket Ginczli József kezdte felolvasni, de amikor a beszolgáltatásoknál azt javasolta, hogy azoknak csak a felét töröljék el, a tömeg erős nemtetszésének adott hangot, és bekiabálták, hogy az egészet töröljék el. Eközben jelent meg Győrből egy ismeretlen egyén, aki a soproni egyetemi ifjúság 17 pontba foglalt követelését hozta magával, mely nagy vonalakban már október 24-én megjelent a megyei lapban.126 A pontokat Székely Sándor olvasta fel és a tüntető tömeg azzal értett egyet. A tüntetők akkor nyugodtak meg igazán, amikor a határőrségtől érkezett tisztek - Kesjár Mátyás őrnagy és Szabó József főhadnagy127 - biztosították őket, hogy a néppel tartanak. A határőröket még Sárosi hívta segítségül telefonon, amikor a tömeg gyülekezett a pártbizottságnál. A laktanyában tartott tisztigyűlésen jelölték ki a tiszteket, akiknek az volt a feladatuk, hogy nyugtassák meg a tömeget, nehogy megismétlődjenek az óvári események. Szűcs György laktanyaparancsnok ezekkel a szavakkal vált el tőlük: „Kérem kövessenek el mindent, ne legyen itt vérengzés. Magukat itt becsülik” Amikor a katonatisztek a pártház elé értek a tömeg éppen az erkélyen álló Székelyt hallgatta, aki a pontokat olvasta fel. Ezután Kesjár is beszélni kezdett az erkélyen, de amikor elvtársaknak nevezte az embereket, azok lehurrogták. Amikor Szabó József tanácsára polgártársakra javította a megszólítást, abbahagyták a kiabálást. Felszólalásában elmondta, hogy a nép jogos követeléseivel egyetértenek, de azokkal szemben, akik megzavarják a rendet, fegyverrel fognak 123 Kocsis Gyuláné (1923) visszaemlékezése, 2006. augusztus 15. 124 Székely Sándor visszaemlékezése, 2002. 125 GyMSM GyL, GYMB., B. 1022/1957/4. Ginczli József pere. 126 A soproni egyetemi ifjúság kiáltványa. In: GySMH, 1956. október 24. 127 Egy adat szerint egy Varga vezetéknevű főhadnagy is tagja volt a küldöttségnek. 28
