Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Gecsényi Lajos: A győri katonai építési hivatal megszűnése
szerint a kazamaták megközelítése mind az építkezés során, mind utána biztosított lenne, megfelelően széles be- és kijárókkal. így az építőanyagnak a kazamatákban történő elhelyezése a jövőben is lehetséges volna. A kolostor körül létesített kertet alkalmas fallal vennék körül, ami beilleszkedne az erődítésekbe. A karmeliták egyedül az udvaron lévő kút megközelítését nem tudják biztosítani, de ennek pótlására a Perger féle háznál lévő forrás vízét kivezetik és átengedik közhasználatra. A bizottság azonban úgy vélte, hogy az építési hivatal régi épülete helyett kisebb összegért lehetne néhány házat vásárolni és abból egy új hivatalt kialakítani, mint új kolostort építeni. Ennek érdekében meg is tekintettek három városi házat, éspedig a ferences kolostor mellett fekvő Zichy házat (a későbbi vármegyeházat), továbbá Lambrecht György mészáros házát. Mindkettőt szilárd boltozatúnak, erősnek találták. Harmadikként özvegy Baranyayné házát (vélhetően Baranyay György cseszneki kapitány felesége) házát vették számításba. Ezek tudomásuk szerint 6000 forintért megvásárolhatók. Ily módon az építési hivatal régi épületének átengedése kárt nem okozna és az új épület létrehozása biztosított volna. A javaslat tehát a ferences rendház mellett húzódó (ma már nem létező) Szent Mátyás köz, illetve a Szent Adalbert (Liszt F.) és Szent Miksa (Rákóczi F.) utcák által határolt területen, azaz a város egyik értékes központi részén képzelte el az új építési hivatalt. Ez a terv alapjában új fordulatot adott az ügynek. Többé már nem az építési hivatal régi épületének megtartása képezte a vizsgálódás tárgyát, hanem az új elhelyezése. Röviddel a katonák tájékozódását követően, 1699. február 4-én kelt átiratában a Haditanács megkereste az Udvari Kamarát és kérte, hogy foglaljon állást az ügyben. Azt minden esetre hangsúlyozták, hogy a karmeliták megtelepedését nem szabad késleltetni. A pénzügyigazgatás legfelső szerve több csatornán vizsgálta a helyzetet. Az elsőként az Alsó-Ausztriai Kamara számvevőségi tanácsosaiból összeállított szakértők elemezték a helyzetet, jelentésüket április 9-én nyújtották be. Ebben hangsúlyozták, hogy a császár már eldöntötte a kérdést, ezért csupán arról kívántak véleményt nyilvánítani, hol lehet elhelyezni az építőanyagot és a hivatal épületében lakó építési írnokot, valamint a kőműves, ács és bognár mestereket; kell e egyáltalán új épületet építeni. Megállapították, hogy az építőanyag mennyisége csekély, utoljára 1682-ben szereztek be anyagot, ami már elfogyott. Leszögezték, hogy új építési udvarra nincsen szükség, ennek funkcióját esetleg a Révfaluban lévő pékség udvara is el tudná látni. Június végén Christoph Oswald győri és fehérvári élelmezési felügyelő is benyújtotta a véleményét. Oswald leszögezte, hogy egy új építési udvar kialakítása nagy költséggel jár és felesleges is. A kazamatákban bármely mennyiségű építő anyagot el lehet helyezni, de ha ez kevés, akkor más városok mintájára a falak előtt is ki lehet alakítani tároló helyet (Baustádl). Ott van egyébként az élelmezési hivatal fatárolója (Proviantholzstádl), amit bővíteni lehet. Nem zárta volna ki az ún. Reitterhof területének igénybe vételét sem, ahol egykor nagyobb lovas egységek állomásoztak, de már teljesen puszta hely, mert az épületeit átengedték Zichy István főkapitány-helyettes számára egy kápolna építéséhez. Révfaluban a püspökség birtokán az egykori tábori pékséget (Feldbackhaus) nem tartotta viszont alkalmasnak, mert híd nincsen és a Dunán át a hely 34
