Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

Jelentkező ennek dacára „engem fogadni muszáj” kijelentéssel ajtót nyit. A fogadtatás ezen erőszakoskodás jegyében indul, de minden elsimulva, gyors intézkedéssel előzékenyen végződik. Végeredményül talán a minister tanulta meg, hogy nem lehet neki ellentmondani. Az új templomot létrehozó volt csornai plébános, Wagner kanonok nem vonta be az építő bizottságba, tartván attól, hogy akkor nem az ő, hanem dr. Kokas véleménye dönt.

Gondolataim Lily és 3 unokám után Rácalmásra szállnak és róluk pedig azon földi angyalhoz, ki vakációba, hasonlószellemű urával az unokákat magukhoz vették, de nem vendégként, hanem szeretettel nevelik és oktatják őket. Amint Csorna Lajosban „díszpolgár” testvért termelt részemre, úgy az egykori főhercegi szolgálat „díszleányt” virágoztatott ki számomra. Lily gyermekkori barátnéja, „Ez”, Exler Salkovszky Ferencz felesége, kiknek házassági kötésénél, valamint Lajosénál is tanúként szerepeltem. Lily és Mády mindketten domináló jellemükkel teljesen azonosak; mindkettő István nevű férjet bír, azzal a különös szerencsével, hogy békés nyugodt emberek. Unokákat pompás színben, erőben láttam viszont, legjobban meglepett Büki, kivel 7 éves korában, én mint 70 éves, 7 hétig éltem együtt Pirtón és most már virulásnak induló nagy leány. Harnóci lányok mind kitűnő tanulók. Dóra Horthy Miklós ösztöndíjas is! Mária jelesen érett! (6 óvóhelyen is vizsgázott) a VIII. osztály és egyúttal a zeneakadémia I. osztályáról is. Lily és Pista néha megjárták Rácalmást pihenés cégére alatt, de Lilynek nincs maradása, felőrli magát a kötelességteljesítésében. Mennyivel más sorsot gondolt el neki a mi jó Anyánk Kisjenőn, a celtiszfák árnyékában, mikor kis unokáját a kocsiban dédelgette; Lily Anyánkhoz hasonló eréllyel és megfontolással lát el, ha nem is éppen 17, de legalább 7 egyént és gondozza ezeket oly felfordult világban, milyen még sohasem volt! Szegény kis Majmom fájó szívvel ülök veled szemben nap-nap után, beesett arcodat nézem az étkezésnél és megpihen azután tekintetem három lánykádon: mint „égi bér” a jó Istentől az odaadó anyának!

A trianoni szerződés engem, ki a milleniumi kiállítás után Kisjenőre kerültem és így, mint megszállt területi lakost, román állampolgárrá nyilvánított, mitől feleségemmel együtt 1928 évi 57937 sz. „Visszahonosító okirat” váltott meg, mielőtt ezt megszerezhettem Csornáról kellett községi illetőségi kötelékbe való felvételt kérnem. Miklósnak még az érettségi előtt jártuk ki a magyar állampolgárságot. Siralmasan gondolok most is az állampolgári eskümre, hiszen jobbára galíciai zsidók társaságában esküdtem! Majd kirázott a hideg, hogy ily elemekkel engedik az elesett katonák hiányát pótolni! (Azt hiszem, nem egy nagyszájú hazafi bugyellárisa hiányait duzzasztotta ezzel).

Nagyon lehangolva írom ide azt is, hogy pár napi jó hírek után, a bemerészkedő oláh szovjet bandákat kiszorítottuk, most arról beszél mindenki, mi lesz? ha a szovjet győz? Kolozsvár, sőt Gyula kilakoltatásáról is esik szó! Súlyos idő! Én kitartok azon felfogásom mellett, hogy lejutok még Kisjenőre, dacára, hogy Sztálin óriási politikai sikereket arat nagy harci készsége mellett. A németek Csornán Volksbund-ból sorozott katonákat képeznek ki, ezek az iskolában vannak elhelyezve a szükséges felszerelési tárgyakat az elszállított zsidó raktárokból szedik elő. Ma Csornán a tényleges hatalomnak a német mutatkozik, de talán az egész országban is; a márkájukat úgy felértékelik, hogy nálunk 1.08 Pengőért adják.

179