Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

Ezüstgyertya-vásárlóként lép be Bachruch ezüstműves pesti üzletébe, ki az árakat, a vásárló elképzelése szerint, olyan lekicsinylő modorban adja meg. Lajosomat elfutja a méreg: „Maga úgy beszél velem, mintha maga lenne a főbíró és én a Bachruch zsidó.” veszi kalapját és távozik.

Túlzsúfolt vonaton oly fülkébe préselődik, hogy abban állóhely is alig kerül; egy terebélyes utas főikéi, kinek helyét legott elfoglalja, de az rövidesen visszajön és követeli jogát. Lajos kér türelmet, indokolva már több mint órahosszani álldogálással, de ez bizony nem enged. Lajos felugrik, mondván: „A szagról is érzem, hogy ez a hely nem nekem való.” Visszhang nagy hahota a közönség részéről és a pulykavörössé vált zsidó mindenkorra távozik a fülkéből.

A sorozóbizottságnak hivatalból tagja lévén, de történetesen tűzoltófőparancsnok is volt Lajos Csornán, megtette, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan egyéneket „tűzoltóknak” alkalmasnak deklarálta.

Az egyházközségi gyűlésen valami terület átengedéséről esik szó a község javára. A tagok a jussukhoz ragaszkodva nem akarnak beleegyezni, de azonnal egyhangú lesz a határozat, amint dr. Kokas felvilágosítja őket, hogy átengedés esetén nem csak ők, de a más vallásbeliek is fogják utána az adót fizetni.

Szüléshez kell sietnie egy nehéz szagú szobájú viskóba, mécses világa mellett fogót kell alkalmaznia, miközben az ágy alatti kosárban tojásain ülő lúd az operáló lábát kezdi csipdesni. Ez a lúd Rábaköz egészségügyi történetébe oly szerephez jut, mint azok a római kapitoliumi ludak, melyek gágogásukkal az ellenséget figyelmeztették. A kórházigazgató újólag erős felbuzdulásra serkentődik a szülészeti osztály felállítására, mivel a csecsemőbarát beférkőzik a nép szívébe is.

Népének egészséges szaporodása magyar érzésének fő ütőereje! Ily elgondolása íratja vele „Ember a gáton” című eszmefuttatását, mikor e szavakkal zárja le: „... nem a német Koch és Wirchow, nem az angol Jenner és Newton, hanem az isteni ihlettel megszállott magyar Semmelweisz volt a leghasznosabb embere a föld kerekségének. Ha a Föld az Isten kalapja, akkor a magyar Semmelweisz a bokréta rajta!”

A csecsemők istápolója, nagy ápolója a növényi csemetéknek is; éktelen haragra lobban, ha kártevőre akad, élénken panaszolta, hogy az új templom körül mennyi bajt okoznak. Bántja a mostani fiatal legénykék faragatlansága, mely tekintélyt nem ismer, ki is kerüli a mozi előtt őgyelgőket.

Nem akadtam még senkire, ki oly szívesen érvelt volna latin közmondásokkal, mint Lajos, dicséri, hogy mily találóan fejezi ki: ezt vagy amazt.

Én mint egykori „aranymosó” Lajos „Családi Krónikánk” összeállításához kimostam „Mi Anyánk” és „Az én Apám” írásommal jó szüleinket és most ezen írásommal kipréperálva, nem szépítve ismertetem a Rábaközt, szülőföldemet leghőbben szerető fiát és egész családom köszönetét tolmácsolom a fáradságos származási összeállításért, mely éppen jókor létesült, mikor már majd odajutottunk, hogy talán már lélegzeni sem szabad azonos levegőt a nem azonos világbelivel, ha iratai hiányosak.

177