Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

Illetékesnek is érzem magam erre, hisz most 1944. nyarán családunkat majd házról-házra járva élveztem a szeretetet és ragaszkodást, mint Rábaköz rekordtermését. Lajossal, míg diák utaink szét nem ágaztak, együtt voltam Sopronban, ő a diákélet naposabb oldalán csatangolt, én, pedig mint a sok gyerek sorozatának középső termése, megismertem szüleim nehéz és gondteljes életét. Most drága emléküknek vígan számolok be azzal, hogy utánuk ez időben 45-en vagyunk és sorsunk kivétel nélkül könnyebb - a jelen valóban nehéz és vérzivataros időben - mint egykor az övéké volt, pedig azt aranyidőknek jelzi a mai ember. Ahol a jó mód egyiknél talán hiányosabb, mint a másiknál, azt pótolja anyánktól átszármazott jó beosztási tehetség. Megerősítem öntapasztalatból szüleim azon felfogását, hogy csak a gyerek a család öröme és az unoka az öreg szülő örömének fűszere.

Mihelyt gyökeret ver Lajos orvosi gyakorlata, már is teljes erővel lát a kórház létesítéséhez és itt oly buzgalmat fejt ki, mint amily hosszadalmas volt bécsi tanulása. A létesítésnél semmi gátat nem ismer, ha ilyen emelkedik azt „keresztültöri”! A törvény szakaszait a saját felfogása, sőt ha kell saját céljai szerint is magyarázza, így 7 fegyelmi vizsgálatot szenved át, Vass József minister azt írja egy levelében róla: „nem ismer sem Istent sem ministert, de majd én megtanítom - kiváló kórházigazgató.”

Családjával felköltöznek Budapestre, hogy sebészetbeni gyakorlatát bővítse, itt nagy segítséget talál dr. Herzl tanárnál, ki dúsan ellátja anyaggal, és útmutatással sem fösvénykedik. Röntgen és quarc lámpákkal szerelte föl intézetét, mire igen büszke volt, miután dr. Schrötter tanár melletti segédorvoskodása idejére esik az első ily beszerzés Bécsben.

Mikor híre jár, hogy az amerikaiak itt járnak, összeköttetést keres velük és ennek eredményéről a „Margitkórház 1915-1928 évkönyve” azt mondja: Pedlow az amerikai kapitány meghallja a mi vészszirénánkat, és 1920-21-es években összesen huszonegy kincses ládával érkezik hozzánk. Adományaiból pótolhatjuk az elrongyolt, szétmálló fehérneműket, megvékonyult ágytakarókat, a kifeslett matrácokat, fedezhetjük gyógyszer és kötszer szükségleteinket. 150 csornai szegény és árva gyereket tetőtől-talpig frissbe tudtunk öltöztetni, hadirokkantakat pedig istápolni”. Nem hallgatható el az sem, hogy az elmeosztály nagyobbítására a szomszédos telket igényelte, de a tulajdonos Amerikában van. Lajos rövid úton birtokába veszi a tulajdont - az értékét deponálja - és ráépít. Szerencsére a visszatérő birtokos jóakarólag belenyugszik a helyzetbe.

Messzevezetne, kórház működésére bővebben kitérni, mikor erről a Kórház évkönyv oly bőven beszámol.

Nem maradhat megörökítés nélkül az sem, hogy Csornán történik Sopron és Győr megyék területén az első császármetszés. Pedlow kapitány ajándékbősége azon golyvaoperáción fordult meg, melynek végzésénél a kapitány orvosi szakértője Lajost, előzetes látogatása alkalmával találta. Az amerikai orvos szívélyesen gratulált a műtéthez és csodálkozott, hogy ily Csorna féle kis helyen ily operációt is végeznek. Az előbb említett „keresztültöri a gátat” megvilágítja azon esete, mikor a sebesültekkel megrakott teljes üzemben lévő modern gépezet üzem kórház gépészét szolgálatra behívják. A kórházigazgató rohan az illetékes katonai hatósághoz, de az elsőszobában eltorlaszolni vélik azzal, „hogy ma nem fogadnak”.

178