Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

korábbi években a maláriás Hanyságban működő ifjú férjet a posványos vidék bacilusa idő előtt felőrölte - maradt utána 3 kisded. Az özvegy Sopronba vonul, minden nyugdíj nélkül, majd a gazdasági iskolát végző fia végett Keszthelyre költözik; mikor a legkisebb gyerek, mint hadapród a csapathoz kerül, lánya pedig férjhez megy még házvezetőnői állást is vállal. Végül veje házánál lel meleg otthont, nem is győzte nekem hangoztatni mennyire hálás ezért vejének. Adélom emlékemben vagy, mint a prepearandiát végezve az otthoni kapun, kocsin vidám arccal berobogtál - magammal viszem emlékedet soproni utolsó elbúcsúzásunkról!

Tóth Gyuri, mintegy féléve elhalt sógorom sírjánál feleségével és Hekóval együtt voltunk. Temetésén részt nem vehetvén, így adóztunk kegyelettel a jó Gyuri emlékének, ki ha veletartó régi barátaival néhai-netáni killengéseivel szomorúságot is okozott, azt fényesre nemcsak lemosta, de élete utolsó napjaiban azt örökké emlékezetessé tette, épülésre szolgálván minden hithű katholikusnak.

Feri öcsém az első világháború aktív, a jelenlegiben mint állomásparancsnok résztvevője volt. Az előbbiből hadirokkantként tért haza; háborús elbeszélései igen lekötöttek és élveztem feleségének derűs jóságát, ki amellett kitűnő hivatalnoknő is. De ilyen Pipi leánya Babi is, kit a jó Isten a legkényesebb ízléssel áldott meg, s ő háztartás körül is készséggel foglalkozó modern leány typus.

Ha a fajta életképességet megmintázni lehetne és én arra hivatott szobrász lennék, akkor 7 testvér 521 évet kitevő legfiatalabbját: özv. Lehnernét mint ilyent biztosan megörökíteném. Pocim! Te a 64 évet is elhagytad, hála Istennek még mindig a mosolygó „Vakarcsunk” vagy. Meleg, pompás kis fészket varázsoltál, melyből ömlik lényed tulajdonsága, derű, összhang, megelégedettség, és mindezek kovácsa Te önmagad vagy.

Keszthely után Neumann Anti Békés megyében Almássy gróf uradalmában helyezkedett el, hol engem ismertek. Antit felismerték hozzám való hasonlatosságáról. Kálmán (Feri fia) unokaöcsém pár éves csemetéjét Szécsényben sétáltatják hová apja katonai szolgálatra behívatott. Elmegy mellette egy úr, Kokas koponyát ismer fel a gyerekben. Kisül, hogy br. Lipthay Béla, ki bold. Hercegnővel némi rokonságot tartott és így ismert engem; azon a vidéken ütött sátrat, a román Lovrin helyett. Nem is képzeltem, hogy vérem közössége ennyire jellegzetes és felismerhető legyen.

Augusztus elején Ilonkát nyugdíjazták. Megérdemli a pihenőt munkássága révén, sokat fáradt, dolgozott szívesen és önfeláldozóan a köznek is. Kiszakítva a szülőföldről önmaga alkotta légkörben élt, Pécsett szenvedte át az első világháború izgalmait, adjon Isten a második után nyugalmas életet. Ilonkám! felrajzolódik elém, mikor Kucsulátára, abba a román fészekbe kísértek, honnan régen csak bocskoros medvetáncoltatót ismertünk. Itt hallom, hogy az időben, mikor Te Pécsett viaskodtál a bocskorosok, mint lovas katonák (ketten), jelentkeztek Csornán! És most!... árulás után, mert biztosabb segítőtársat remélnek hátuk mögött, még ellenünk is támadnak. Balga nép! Felfordult világ! Oly hangot is hallottam, hogy jön a szovjet, az urakat legyilkolja, a népet elhajtja!

171