Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

alakok jól megtermettek; hiányzik a kiforrott táji típus. Alig távozott el a püspök kíséretével már itt voltak a repülők; 3 raj zúg el a templom fölött, a második csoportból Farád felé robbanást hallunk, az utolsó után füst jelezte útjukat. Ezt követő 11 -én hajnalban V* 4-kor újból hallottam szirénát, ez a riadó majd két óra hosszúra nyúlt ki.

Kezembe kerül „Szt. László társulat” évkönyve (1806-ban alakult). A Sobák utcában letelepedett svábok alakulata volt ez, megindításkor a célból, hogy temetésekor a tagok közösen vegyenek részt; mert eddig teljesen isolálva voltak s bizony a halottasmenet gyéren volt látogatva. Az egylet révén sikerült a többieket is bevonni, így a mi anyánkat is.

Otthon megtaláltam a szívemnek való vidéki papot dr. Élő Pál plébános úr személyében, ki az Isten igéje mellett híveinek földi boldogulásáért is dolgozik. Bevezette a tengericsuhé feldolgozó tanfolyamat, miből százezrek folynak a munkás kezekbe. Otthon az általános cselédhiánynak ez is a forrása, háztartáshoz nem lehet leányt kapni. A bérkérdés mellékes, nem állnak el. Inkább városba mennek és sokan örökre is búcsút mondanak a gazdasági munkának. Dr. Élő Pál ezüstmiséje alkalmából kiadott „Egyházközségi Értesítő” fényes bizonyízék egy minden téren helytálló plébánosról.

Ez alkalommal megemlékezem bérmaapámról Németh Józsefről, ki szintén csornai plébános volt.

Mádyéknél jó vasárnapi ebéd után kikocsiztunk a Gaál birtokra, ezt Pista szerezte az egykori Pottyondy birtokból. Csorna déli sarkában terül el ez a 40 holdas részlet. Innét áttekinthettem mindazt a részt, melyen egyidőben Apám gazdálkodott és mindezekből már csak a Bükkhegy van Ilonka tulajdonaként családunk birtokában.

Gyerekkori álmodozásaimban többször megjelent előttem egy Pottyondy, ki 4 lovát hajtva, odarepült házunk elé és mikor ez a kis felsőőri Gaál István kirándulásunkkor felült a kocsis mellé, úgy kipeckelte mellét és fogta a gyeplüszárát, mint a hajdani Pottyondy a 4 lóét. Gyorsan felvetődik agyamban Lajos bécsi práteri kocsikázása 4 fiakkerlóval, vagy orvosi gyakorlata kezdetén beszerzett fogatán ülve, a bakon, hátul a kocsissal.

Elhagyva a szilsárkányi úton a sorompót, elrobogtam Kálmán bátyán volt első téglaégetőtelepe előtt. Kálmán, mikor a boszniai próbálkozásról hazatért, megalapozta az első gyárüzemet, mintha érezte volna, hogy az eddigi rossz téglából Csorna fel nem virágozhat. A nagy fellendülésnek ma egyedüli emléke a síremlék felirata - Te fiatalon korán elhunyt, kedves bátyám!

Ma Anyámat 16 szülöttje után az anyaság diadalmasaként szemlélem, s mégis neki adnám a martyrium érmét! Örömmel láttam Mády húgom erős lényében jó Anyám tulajdonait fejlődni. Ő 30 év körüli, kiváló fejlődni vágyó, helytálló egyéniség. Nagy örömmel észleltem, mint iparkodott Hekóhoz simulni kedves lényével Hekó képességeit kivirágoztatva, saját örömét is lelte ebben s ez Hekónak igen jól esett és még kedvesebbé tette a csornai jó napokat. Humoros jelenet volt, mikor kis Pista a német órában, ép a „Juché” szónál meghallotta a sziréna hangját, s most már ő ugrott föl: „Juché” szól a sziréna”. Örült, hogy a német olvasása így abbamaradt.

Amint híre ment csornai létünknek, már jöttek is soproni testvéreim. Margit, Poci, Bözsi, ki Zoli fiát magával hozta, ezt Lajos (gyerekhez értő vizsga szemével)

169