Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája
hónapi fogságra ítéli. A kiszállított pénz visszahozását is követelik - mire pár heti terminust adnak. Az idő múlik, a feleség fél, hogy ura megtudja szorult helyzetét, és segítségül haza talál jönni, mikor biztos számára a fölkötés. Majd férje után indul, gyerekei Édesanyját kéri helyettesül. A kémek dacára, sikerült Szombathelyen urát, ki haza készül - elcsípni. Margit urának azt sürgönyözte: „ne jöjj” - kommunisták „ne” szót törlik, Lajos nem is a sürgönyre indul hazafelé, hanem azon értesülésre, hogy a kommunisták menekülnek. A kommunista vihar tényleg elvonul - pár nappal Margit fogságba jutásának terminusa előtt. Kálváriát járt Margit mikor fegyveres kíséretben Sopronba szállították a végső tárgyalásra. Adél, Feri fia tudomására hozza (felmerült eseten okulva), hogy a belépő helyiség ajtajából ne távozzon, és azt nyitva hagyja. Itt próbálkoztak a faragatlan, durva egyének pimaszkodásokkal és mintegy Vi óra után juthattak csak a 12 tagú vésztörvényszék elé. Megjegyzendő, hogy a kihallgatásnál egy csornai őr, minden rendelkezés dacára sem távozott el egy tapodtat sem Margit oldaláról. Az ítélet a már elhangzottnak megerősítése volt, hiába tiltakozott egyik csornai, hogy az ítélet igazságtalan, ő ismeri a vádlottat, vele (ki harctéren volt) dr. Kokas a legjobban, díjtalanul bánt el, felesége a beteg gyerekét hetenként többször is látogatta, stb. Felszólalását lehurrogták és csak ügyességének köszönhette, hogy élve menekült. Beszéltem 50 holdat bíró gazdával, ki ily területtel egyedül van. Érdeklődtem a jelenleg ajánlott újabb kapás növények iránt, nevezetesen a sojabab iránt, mire válaszul kaptam. „A csornai föld azt nem veszi be.” Én pedig azt vélem, hogy amint Csornán a cukorrépa elterjedt, mit először Apám honosítatott meg, úgy terjed majd el ez is. Ismét régi emlék csillan föl! Apám elvitt, mint iskolásfiút Mosonba vetőgépvásárláskor, így azzal a kisgazdáknál ő lett az első vetőgéphasználó. A téglagyárral kitermelt területet most az úttól jobbra-balra szép pázsit borítja, ő legelőjéül legalább 50-60 szarvasmarhának. Mi Lajossal számítgattuk a nagy értéket, mit a tégla hozott. Láttam a Farád tövében települt Csorna nagyobbítását, felém mosolyogtak az „Oncsa” - házak, elszorult szívvel szántam a csornai gazdákat, kiket az uradalmak lakásaiktól oly messze és kis területre kényszerítettek és valóságos kutyaszorítóba juttattak. Van a temető kápolna mellett egy feszület még 1799-ből, az áll rajta. „Csináltatta Csorna mezővárosa két részről”. Az én gyerekkoromban még beszéltek hercegszerről, prépostszerről, de községi közigazgatás már egyesítve volt; az akkori gúzsbakötése az uradalmak részéről, azonban mint látszik alig lazult valamit. Az aratás hűvös időben folyt le hőmérőn reggelenként 12- 18 °C. észleltem, napsütés is igen gyér volt. Minek hiányát fokozta sok esős nap mellett, a gyakori légiriadó! Mikor e sorokat írom 4 lA órás riadó volt; bizony kínszenvedés ily viszonyok mellett gazdálkodni! Gondolataim Kassán üdülő fiunk felé szálltak, ki baját talán jórészt annak is tulajdonítja, hogy a naptól annyira elvonja őt újságírói hivatása. Szeptember 10-én Csornán bérmálás volt, a gyakori riadó miatt reggel 8 órakor br. Apor Vilmos győri megyés püspök bérmált. Hekó mint Mády bérmaanyja, én, mint Pistike távollévő bérmaapja helyettese szerepeltünk. A nagy tömeg befogadására a beton szerkezet fényesen igazolta célszerűségét. A bérmálási szentség átvételi felállása alkalmából módom volt a sorrakerülés idejéig az arcokat tüzetes vizsgálat alá venni. Eredmény: szép arc nincs, az 168
