Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Nagy Róbert: A Magyar királyi Honvédség szárazföldi szállítójárműveinek győri fejlesztése az olasz-magyar gazdasági és katonai kapcsolatok tükrében 1928-1941
Nagy Róbert A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG SZÁRAZFÖLDI SZÁLLÍTÓJÁRMÜVEINEK GYŐRI FEJLESZTÉSE AZ OLASZ-MAGYAR GAZDASÁGI ÉS KATONAI KAPCSOLATOK TÜKRÉBEN (1928 1941) Bevezetés Az első világháborút lezáró Trianoni békeszerződés után Magyarország teljes gazdasági és politikai elszigeteltsége, valamint a pénzügyi források elégtelensége következtében a magyar hadsereg megújítása, felszerelése, modernizációja hatalmas akadályokba ütközött. Az 1927-ig Magyarországon tartózkodó antant ellenőrző bizottság szinte lehetetlenné tette a békeszerződés hadsereget érintő korlátozásainak megkerülését. A titokban folytatott fegyverkezést és a haderő modernizációját a komoly gazdasági gondokkal küzdő hazai gépipari vállalatok nem tudták felvállalni, s a polgári gazdaság igényeinek kielégítése is komoly akadályokba ütközött. Külföldi vásárlás, licence megállapodások megkötésére sem volt komoly pénzügyi lehetőség, bár kétségtelen, hogy a pld. a német Krupp céggel történő megállapodások értelmében már 1923-ban és 1925-ben sikerült megteremteni a három, majd a négy tonnás tehergépjárművek gyártását. Ezeknek a járműveknek a licenciáját a győri Magyar Vagon- és Gépgyár (Rába) szerezte meg, s gyártásuk is itt zajlott. Az anyagi lehetőségek korlátozottsága miatt ezekből a teherautókból alig 300 darab készült el, amelyből mindössze kb. 80 került a hadsereg állományába 31M Rába-Krupp és 32M Rába Krupp néven.1 A további külföldi partnerek bevonása a szállítójárművek gyártásába gazdasági és politikai okok miatt lényegében kényszerpályát jelentett a magyar gazdaság és a titkos haderőfejlesztés szempontjából. A logikus irány Olaszország volt, velük 1927 óta kiváló politikai és gazdasági kapcsolat alakult ki, s az olasz gyárak is hajlandóságot mutattak a licencek átadására. A hadseregfejlesztésnél mindig komoly szempont volt, hogy azokkal az országokkal igyekeztünk a kapcsolatot felvenni, akik a járművek, harci eszközök licenceit rendelkezésünkre bocsátották. E tekintetben egészen a harmincas évek végéig szinte kizárólag Olaszország jöhetett szóba. A Magyar Vagon- és Gépgyár komoly fejlesztéseket hajtott végre, különösen a járműipar területén. Bár a válság miatt nem tudta kihasználni kapacitásait, a bécsi székhelyű Austro-Fiat, illetve az utódjaként szereplő Österechische Automobilwerke AG licence- megállapodásai mentén (1928) mind motorgyártásban, mind teherautó gyártásban komoly beruházásokat tettek, Győrben legördültek a gyártósorról az első AF jelzéssel ellátott teherautók. Több sorozata készült el ezeknek, amelyek különféle felépítményekkel, 1 Bonhardt Attila/Sárhidai Gyula/Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete 210-21 l.p 139
