Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
Az egyre agresszívebb román viselkedés ellenére a városban tovább normalizálódott a helyzet. Augusztus 28.-án Farkas Mátyás polgármester Budapesten járt, s tárgyalásai eredményeképp újabb vonatpár indult Győr és a főváros között56. Augusztus végén, szeptember elején egyre több civil szervezet újította fel működését, ismét vásárt tartottak a városban, a vagongyári pályán pedig az ETO labdarúgó csapata meccset játszott57. A románok ahhoz is hozzájárultak, hogy szeptember közepén megkezdődjön a tanítás a győri iskolákban, de kissé érthetetlen módon azt már nem engedélyezték, hogy Győr átálljon a téli időszámításra58. A románok a város irányításába látszólag közvetlenül nem szóltak bele, de természetesen ellenőrizték azt, és utasításokat adtak a tisztviselőknek. Farkas Mátyás polgármestert két ízben is majdnem letartóztatták, először a Friedrich-látogatás után, ugyanis azzal vádolták, hogy részt vett a miniszterelnök győri politikai gyűlésének megszervezésében, másodszor pedig szeptember végén puccskísérlet megszervezésével vádolták59. Farkas Mátyás azonban tisztázta magát a képtelen vádak alól. Miután a románok hozzájárultak ahhoz, hogy nyolc hónap szünet után Győr szabad királyi város közgyűlése szeptember 25.-én rendes ülést tartson, a polgármester a város helyzetét értékelve kerülte a románokkal való konffontálódás veszélyét. Farkas Mátyás beszédében kötelességének érzete kijelenteni, „hogy a román csapatoknak háláját nyilvánítja, mert a megszállás tényét oly módon gyakorolják, hogy a város áratlan lakossága erkölcsi és anyagi károkat lehetőleg ne szenvedjen”60. Természetesen a polgármester tisztában volt azzal, hogy a város polgárait már súlyos károk érték, de neki a város érdekében együtt kellett működnie a megszálló román csapatokkal. A románok ellentmondásosan viszonyultak a tanácsköztársaság volt tisztségviselőihez. Tulajdonképpen az „oszd meg és uralkodj!” elvet képviselték. Ha érdekük úgy kívánta szemet hunytak a politikai gyilkosságok felett, de az is előfordult, hogy szabadon engedtek kommunistákat, ill. segítettek nekik külföldre szökni61. A bevonuláskor Corijescu azt nyilatkozta, hogy a fő cél az antant parancsa alapján a kommunista vörös csapatok lefegyverzése és a vörös terroristák ártalmatlanná tétele. Ennek ellenére nemcsak szabadon engedték a kommün tisztviselőit, hanem még kémtevékenységre is felhasználták őket62. A Friedrich-látogatás Egyértelmű, hogy a magyar közigazgatási apparátus román ellenőrzés alatt állt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Friedrich miniszterelnök dunántúli kőrútjához a román katonai parancsnokság engedélye kellett63. A körút utolsó, tizenegyedik állomásaként, szeptember 8.-án a miniszterelnök Haller István propagandaminiszter társaságában Győrbe érkezett. A miniszterelnököt az állomáson Gyapay Pál, nyugalmazott főispán és Németh Miklós alispán üdvözölte64. Délután a Városháza közgyűlési termében mondott beszédében a keresztény Magyarország létrehozását, és a keresztény-nemzeti szellem megteremtését tartotta fő feladatának65. Látogatásából országos sajtóbotrány keletkezett, ugyanis a Budapesten megjelenő Új Rendkívüli Kiadás c. lap azt állította, hogy a Friedrich-beszéd soha nem hangzott el66. A Gyulay Zsigmond által jegyzett cikk szerint a Győrbe érkező Friedrichet, mintegy 100 ember várta a győri állomáson, de a megszálló román katonai hatóság nem engedélyezte számára, hogy beszédet tartson. Amikor a miniszterelnök leszállt a vonatról, s szólni kívánt a hallgatósághoz, mellélépett egy román tiszt, és figyelmeztette, hogy a katonai hatóság nem 94
