Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
engedélyezi, hogy politikai gyűlést tartson67. A miniszterelnök erre ellenvetés nélkül feszállt a vonatra és elhagyta Győrt68. Gyulay Zsigmond nem értette, hogy a szintén Budapesten megjelenő Reggeli Hírek c. lap hogyan közölhette a miniszterelnök soha el nem hangzott beszédét69. A vitába beszállt a győri sajtó is, a helyi lapok ugyanis részletesen tudósítottak Friedrich látogatásáról. A Győri Újság és a Győri Hírlap pedig teljes egészében leközölte Friedrich valóban elmondott beszédét70. A Dunántúli Hírlap amely leginkább szimpatizált a miniszter- elnökkel, szennylapnak nevezte az Új Rendkívüli Kiadást. Vizsgálatot követelt, sőt az esetet példaként hozta arra, hogyan dolgozik a zsidó sajtó a keresztény kormány ellen71. A történtek nagyon jól jellemzik a kaotikus magyarországi helyzetet. A kormány román ellenőrzés alatt állt, a miniszterelnök körútját román katonai parancsnokság engedélyezte, beszédet csak az ő hozzájárulásukkal tarthatott. Az azonban vitathatatlan, hogy Friedrich győri látogatása úgy történt, ahogy a helyi lapok tudósítottak róla, a beszéd elhangzott, és az Új Rendkívüli Kiadás munkatársa vehette volna a fáradtságot, hogy áttanulmányozza a helyi sajtót és nem állít valótlanságokat. A Negolita-gyilkosság A győri megszállás alatt két román katona vesztette életét. Egyikük lóusztatás közben belefulladt a Dunába. Holttestét a hajóállomás környékén találták meg és Győrben temették el a Köztemetőben72. A másikukat Negolita Neculai hadnagyot szeptember 24.-én szerda délután két óra körül megölték a győrszentiváni erdő mellett73. A gazdag focsani földbirtokos családból származó tiszt rablógyilkosság áldozata lett74. Az eset nagy megdöbbenést okozott Győrben, ugyanis tartani lehetett románok retorziójától. Fennállt annak a veszélye, hogy a megszálló csapatok politikai gyilkosságnak tekintik az ügyet. A románok győri parancsnoksága erőteljes nyomást gyakorolt a rendőrségre és a csendőrségre. Szeptember 26.-án letartóztatták Gidófalvy Elemér csendőrőmagyot, s politikai gyilkosságban való részvétel vádjával egy napig a Frigyes laktanyában tartották fogva75. Miután nem tudtak rábizonyítani semmit, azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elfogja az igazi bűnösöket, s így tisztázza magát a politikai gyilkosság vádja alól76. így mindenkinek - rendőrségnek, csendőröknek, polgári lakosságnak - az volt az érdeke, hogy a tettesek minél gyorsabban kézre kerüljenek. Nagy apparátussal folyt a nyomozás, s szeptember végén elfogták Negolita hadnagy két gyilkosát, Csernyik Antal bukonivai származású kocsist és Sárközi József péri földművest. Sárközit átadták a románoknak, Csernyiknek viszont sikerült megszöknie és csak a románok kivonulása után fogták el ismét, október 4.-én Pápán77. Újbóli elfogása után Csernyik nagyon érdekes beismerő vallomást tett: azzal magyarázta tettét, hogy azt hallották, a románok menekülnek Győrből, üldözi őket a nyugat-magyarországi hadsereg. így amikor meglátták az arra lovagoló román katonát, lelőtték78. Nyilvánvaló, hogy ezzel magát akarta menteni, a vizsgálat ugyanis egyértelműen bebizonyította, hogy rablógyilkosság történt. Sorsát Csernyik sem kerülhette el: a Budapesten székelő román katonai főparancsnokság határozott kívánságára október 8.-án Budapestre szállították és átadták a románoknak79. így felette is a román hadbíróság ítélkezett. A bűnösök további sorsa ismeretlen, bár nyilvánvaló, hogy a románok kivégezték őket. Negolita hadnagyot szintén a győri köztemetőben temették el, október 1 .-én a pár nappal korábban vízbe fulladt katona mellé. A várost a temetésen Horváth Bálint kormánybiztos, Németh Miklós alispán és Farkas Mátyás polgármester képviselte80. 95
