Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
Természetesen arról nem a polgármester tehet, hogy a kérelem első mondatában levő állítás nem igaz. O csak megosztotta a város lakosságával a Frierdich-kormánytól illetve a megszálló románoktól szerzett információit. Nem tudhatta, hogy semmiféle fegyverszüneti megállapodás nem engedélyezte a románoknak Győr megszállását, s önhatalamúlag, az antant engedélye nélkül tették azt. Sajnos a későbbi napok történései pedig azt igazolják, hogy a megszállás célja sem az, ami Farkas Mátyás kijelentésében szerepel, s lesz majd elég ok az aggodalomra is. Kezdetben a románok barátságosan viselkedtek, a város pedig próbálta élni normális életét. Augusztus 20-án megtartották a Székesegyházban a szokásos Szent István-napi megemlékezést, amelyen Fetser Antal megyéspüspök és Dr. Giesswein Sándor prelátus mondott beszédet. Mindketten a nemzeti összefogás fontosságát hirdették ebben a nehéz helyzetben, amelyben az ország van44. A megszállás után a városban nyugalom volt, az emberek fegyelmezetten vették tudomásul. A románok jelenlétét. Nyilvánvaló, hogy a megszállt csapatok is elégedettek lehettek a győri helyzettel, hisz az augusztus 19-én este 11 órában meghatározott nyitvatartási rendet és fél 12ben meghatározott kijárási tilalmat szeptember 13-tól egységesen éjjel 1 órára módosították45. Az első napokban a román jelenlétet csak abban lehetett észrevenni, hogy augusztus 20- tól a győri vonatokon egy román és egy magyar tiszt vizsgálta át az utasok igazolványát és akinek nem volt ilyen, azt leszállították46. Viszont az érvényes igazolvánnyal rendelkező polgárok szabad mozgását nem akadályozták és igazolványt is a győri rendőrségtől kellett beszerezni, nem a románoktól. Az első korlátozó intézkedések tulajdonképpen még nem érintették a polgári lakosságot. Augusztus 25-én rendeletet adtak ki a fegyverek kötelező beszolgáltatásáról: ennek értelmében 24 órán belül mindenkinek be kellett szolgáltatni a birtokában levő fegyvert, ha nem rendelkezik engedéllyel, és aki ennek nem tesz eleget a haditörvényszék elé állítják47. Szeptember elsején pedig a román katonai térparancsnokság által kiadott rendelet minden magyar tisztet hadifogollyá nyilvánított és előírta számukra hogy hetente egyszer jelentkezniük kell a román parancsnokságon. Fegyvert és egyenruhát csak a csendőrök és a rendőrök viselhetnek (kard, bajonett, revolver, és 20 töltény) akik a román katonai térparancsnokságtól kapnak igazolványt48. A románok mindvégéig nagy ellenszenvvel tekintettek a magyar tisztekre és igyekeztek mindenben korlátozni tevékenységüket. Szeptember 11-én Klempa Kálmán, a Friedrich által kinevezett városparancsnok ellen intéztek támadást. Kémkedéssel valamint azzal vádolták az ezredest, hogy nyugat-magyarországi hadsereget szervez a románok kiszorítására a Dunántúlról49. Klempa hirdetményben cáfolta a vádakat, azokat kommunista rágalmaknak nevezte, de a románok számára az eset ürügyet szolgáltatott arra, hogy további korlátozásokat vezessenek be a magyar tisztekkel szemben. Szeptember 18-án Caian őrnagy, térparancsnok kiadta 3. számú hirdetményét, melyet szeptember 19-én kifüggesztettek a vármegyei székház hirdetőtáblájára, s az alispán utasította a községeket is hogy falragaszok útján közhírré tegyék50: „ 1. Minden magyar tényleges és tartalékos tisztnek az egyenruha viselését megtiltjuk. 2. Az eddig kiadott egyenruha és fegyverviselési engedélyek a mai naptól kezdve érvénytelenek. A további egyenruha és fegyverviselési engedélyek a városházán a román kir. megszálló csapatok parancsnokságánál e hó 22-ig lesznek kiutalva. 3. Azon tisztek akiknek nincsen civilruhájuk kötelesek egyenruhájukat átdolgoztatni úgy, hogy ezredének és kitüntetésének nyomai nem legyenek láthatók. 91
