Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)

4. A román kir. megszálló csapatok parancsnoksága csakis a rendőrség, csendőrség és a MÁV tényleges szolgálatában levő tiszteknek utal egyenruha-viselési engedélyt.

5. A magyar rendőrség és a román kir. megszálló csapatok által engedélyezett fényképes igazolvány érvényes csak a Győr városából való eltávozásra.

6. A Győr városba érkező és a Győr városból eltávozó teher és személyszállító járművek, kocsik és szekerek tulajdonosai kötelesek magukat a magyar rendőrség által kiállított és a román kir. megszálló csapatok parancsnoksága által láttamozott bizonyítvánnyal ellátni. A fent nevezett járművek csak este 8 óráig közlekedhetnek.

7. a [sic!] mai napig kiszolgált bármily fegyverviselési engedély érvénytelen. Minden fegyvertulajdonos köteles fegyverviselési engedélyét román kir. megszálló csapatok parancsnokságánál szeptember 25-ig beszerezni.

8. Ezen rendeletén a magyar rendőrség és csendőrség köteles falragaszok útján a közönség tudtára adni egész Győr vármegyében.

9. Mindazon egyének akik ezen rendeleteknek ellenszegülnek a budapesti kir. haditörvényszéknek lesznek átadva,,51.

A rendelet szinte minimálisra korlátozta magyar tisztek mozgásterét, jól látható, hogy a románok mindenféle fegyveres ellenállásnak még a csíráját is igyekeztek elfojtani, bár nem fenyegette őket semmilyen támadás sem.

Az idő előrehaladtával a kezdetben még barátságos román tisztek egyre erőszakosabban kezdtek viselkedni. Többüknek nem felelt meg a város által biztosított tiszti szállás a Royal szállóban és önkényesen magánlakásokba költöztek, komoly károk okozva a tulajdonosoknak, akiknek a veszteségét soha nem térítették meg.

Az üzemek megszállása

Természetesen a tiszteket érintő korlátozói intézkedéseknél sokkal fontosabbak azok, amelyek a város egész lakosságának életét befolyásolták. Miután a románok berendezkedtek a győri laktanyákban, hozzáláttak igazi céljuk egyre leplezetlenebb megvalósításához. Lépésről-lépésre előkészítették a város gyárainak, üzemeinek anyagi javainak kifosztását és Romániába szállítását.

A Gyáriparosok Országos Szövetségének győri körzete már augusztus 22-én kétségbeesett hangvételű sürgős kérvény intézett a kereskedelmi miniszternek a győri gyárak, üzemek megszállásával kapcsolatban: „Van szerencsénk bejelenteni, hogy Győr városának a román kir. csapatok által történt megszállása alkalmával egyúttal az itt lévő gyárak legnagyobb része még külön is meg lett szállva. A megszálló csapatok parancsnoksága akként intézkedett, hogy a gyárak gyártmányait és nyersanyag készleteit lefoglaltnak jelentette ki és egyúttal a gyár vezetőségeket utasította az üzemek folytatására.

Ezen intézkedések azonban teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a győri gyáripart, mely magántulajdont képez.

Ugyanis a magángyárak nem folytathatják az üzemet addig egyrészt, míg azon kérdés hivatalosan eldöntve nincsen, hogy jogos-e a román parancsnokság ama intézkedése, hogy a magángyárak gyártmányait lefoglalta és másrészt a szükséges üzemtőke hiányában is lehetetlen az üzem folytatása.

Sajnos köztudomású tény az, hogy a tanácsköztársasági rendszer alatt még az anyagilag is legjobban megalapozott gyárak üzemtőkéje nemcsak hogy teljesen fel lett emésztve, ha92