Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
a cseh és szlovák katonaság 18-án és 19-én teljesen körülzárta a falut. Kedden 19-én reggel láttuk azokat a magyarokkal megrakott teherautókat, melyekkel Szemet községből szállították el a magyarokat. Többet láttunk, hogy össze volt a keze kötözve, egy nőnek a feje át volt kötve. A többi szállítmányokat nem is figyeltük, mert menekültünk. Vallomásunk helyesen van felvéve.” 3. „ P. R-né vagyok, 44 éves gútori lakos, nyolc gyermekem van. F. hó (november) 18-án hallottuk azoknak az autóknak a bugását, melyek a szemeti magyarokat szállították és az egyik falubeli ember futott át hozzánk avval a hírrel, hogy meneküljünk, mert a szemetieket is viszik. Mivel az én családom minden egyes tagja is kapott felhívást arra, hogy eltelepítenek bennünket, így gyorsan összekapkodtuk a legszükségesebb holminkat és a Dunához menekültünk. Négy gyermekemmel és férjemmel hoztuk ki holminkat és a férjem a Dunától még visszament, hogy otthon maradt másik négy gyermekemmel és vömmel további holmit hozzanak. Azonban hiába vártuk férjemet s a többi négy gyermekemet és vömet, azok már nem tudtak jönni, mert a mai napon átmenekült S. B. által hozott hír szerint a szlovák katonák elfogták őket. Mivel hiába vártuk őket, egy csónakkal átmenekültem...gyermekeimmel együtt. A csónakkal Gútor-szigetnél kötöttünk ki és az őrháznál húzódtunk meg. A következő csónakkal menekülőkre a Duna túlsó partjáról a szlovákok rálövöldöztek... Magunkkal csak egy kis élelmet és szegényes ruházatunk egy részét tudtuk áthozni, azonban lábbelinket már nem tudtuk áthozni, mert azokért ment a férjem vissza. Vallomásom jól van felvéve.” 4. „IQ- P. J-né 35 éves, férjezett, Gútor községből átmenekült asszony a következőket adja elő: 10 éves István és 3 hónapos Márta nevű gyermekemmel menekültem át Gútor községből Rajkára november 18-án délutáni órákban. Mi november 17-én egy csendőrtől, egy komisszártól, és egy katonától végzést kaptunk, mely szerint betelepítenek bennünket a Szudéta-vidékre. Ugyancsak vasárnap kidobolták a faluban, hogy munkára lesznek a lakosok eltelepítve és a konyha-szobabútort, ruhaneműt fejenkint 5 kg lisztet, és egy család legfeljebb 60 kg sertést vihet magával. A dobolás után azonnal megkezdték a végzések kézbesítését és tudomásom szerint 107 család kapott ilyen áttelepítési végzést. November 18-án reggel 7 órakor igen sok katonai teherautó ment át Gútor községen Szemet felé. Még délelőtt máris jöttek vissza az autók Szemétről megrakodva ottani magyarokkal, akik között volt sógorom B. J. és 8 hónapos állapotos felesége, valamint egy gyermekük. Kétségbeesetten kiáltozott B-né segítségért, mire egy katona arcul vágta. Amikor ezt meghallottuk összekaptuk kis holminkat és a Duna partra menekültünk. Oda délután 2 óra körül értünk, amikor egy csónak tele menekülőkkel készült átjönni a magyar partra. Férjem könyörgött a csónakban ülőknek, hogy minket is hozzanak át, azonban az annyira tele volt, hogy már csak én fértem bele két kis gyermekemmel. Férjem a parton egy bokorban húzódott meg és leste-várta, hogy partot értünk-e. Már a partnál voltunk, amikor a gútori parton szlovák katonák, csendőrök és civilek jelentek meg és minden figyelmeztetés nélkül fegyve165
