Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
nában éltek, végül egy sváb házát kapták meg, valamint földet is juttattak nekik. Az ötvenes évek elején Rajkára költöztek, mert nem tudták megszokni az idegen környezetet. Mostanában nagyon sokat gondolkodik a történteken, és élete alkonyán többször jutnak eszébe megpróbáltatásai. 12. „ A Duna befagyott jegén, kocsival jöttünk át a magyar oldalra. ” Készült János bácsi, volt vereknyei, ma mosonmagyaróvári lakos visszaemlékezése alapján. Vereknyén laktak, ami ma már Pozsony része. Édesapja öccse, a jegyzőségen dolgozott és értesítette testvérét, hogy Csehországba fogják vinni őket. Ezt megtudva úgy döntöttek, hogy elmenekülnek: a Duna befagyott jegén, kocsival jöttek át a magyar oldalra. Rajkán tartózkodtak két-három hétig, majd Mosonszentjánosra kerültek. Elmesélte még, hogy édesapjának valahol a Balaton mellett ígértek állást, de szülei maradtak a határ menti településen. Bíztak abban, hogy még visszatérhetnek, ezért minél közelebb szerettek volna lenni Vereknyéhez. Beszámolók 1. „S. F. 1910-beli földmunkás 3 hold földje, 2 gyermeke van gútori lakos; K. J. földmunkás 1920-beli nős, napszámos földje nincs gútori lakos; S. I. 1914-beli lakos lakatos 1 kh. hold földje egy gyermeke van, gútori lakos a következőket adják elő: Mi is megkaptuk a végzést, mely szerint családunkkal együtt november 20-án Csehországba kellett volna elköltöznünk. Mivel megtudtuk, hogy a csehek, illetve szlovákok, a mi átköltöztetésünket véglegesnek tekintik, mert helyünkbe a szlovák családokat ki is jelölték; és közvetlen tudomásunk volt arról, hogy a szomszédos Szemet községben, milyen embertelenül bántak el a magyarokkal. Nem volt más választásunk, hogy mindenünket hátrahagyva, még november 20-a előtt Magyarországra átmeneküljünk. Az utolsó pillanatig is bíztunk abban, hogy pozsonyi konzulátusnak még sikerül elhurcoltatásunkat megakadályozni, de mikor láttuk azt, hogy a szemetieket elviszik, tovább nem maradhatunk. Vallomásunk helyesen van felvéve.” 2. „ S. J. 1920-beli földmíves vagyontalan, nős gútori lakos; M. J. 1897-beli földmunkás 1,5 hold földje van 5 gyermeke gútori lakos; ö. S. V-né 1905-beli, 3 gyermeke van vagyontalan gútori lakos, M. J-né 1905-beli 3,5 kh. földje van 3 gyermeke gútori lakos, M. M. 1925-beli fm. családtag vagyontalan gútori lakos; S. M. 1928-beli vagyontalan, gútori lakos; L. M. 1925-beli fm. családtag gútori lakos a következőket adják elő: 17-én mi is mint a többi magyarok megkaptuk a végzést, mely szerint családtagjainkkal együtt a Szudéta-vidékre kellett volna elköltöznünk. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy a magyar konzulátusnak sikerül eredményt elérni, és mi szülőföldünkön maradhatunk, azonban mikor láttuk, hogy a Szemet községben lévő magyarokkal, milyen kegyetlenül bántak el, kiknek a végzés szerint egy nappal előbb kellett volna elköltözni, tudtuk, hogy más választás nincs, mindenünket elhagyva a Dunán átmenekülni. Ez igen nehezen ment, mert 164
