Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
1947 farsangján ismerkedett meg későbbi férjével, akinek családját kitelepítették a Mohács melletti Nagynyárádra. Mindent hozhattak magukkal: állatokat, bútorokat, munkaeszközöket, élelmet. A visszaemlékező is velük tartott. Tíz évet töltöttek Nagynyárádon, de nem tudták megszokni az idegen környezetet. Ezért úgy döntöttek, hogy Mosonmagyaróvárra költöznek. így sokkal közelebb kerültek Gátőrhöz. 10. „Falubeliek is jöttek: fiatalok, öregek. ” Készült Vass Gyuláné, született Pammer Erzsébet volt gútori, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. Kitelepítették 1947. szeptemberében Gátőrről Kömyére. Emlékei szerint szeptember 8-án vasárnap még elmentek a misére, ahol szlovákul prédikált az új pap. Ezen felháborodva nagyon sokan kivonultak a templomból. Másnap bevago- nírozták őket, és akkor csak annyit tudtak, hogy Magyarországon Komárom megyébe fognak kerülni. Szobnál - ahol várakoztak - értesítették arról a családot, hogy Kömye településre szállítják mindannyiukat. Mivel sok tejük volt, a visszaemlékező eszébe jutott, hogy értékesíteni lehetne. Megkérdezte a vasutasoktól, hogy szerintük hol vásárolnák fel a friss tejet. Az óvodába irányították, ahol tényleg szükségük volt a friss nedűre. Kömyére érve a helyi hivataltól egy hölgy fogadta, valamint köszöntette az áttelepülteket. Először egy romházat utaltak ki nekik, amely teljesen szét volt lőve. Miután kifejezték nemtetszésüket, egy másik lakást ajánlottak fel nekik. Ebben viszont egy kitelepített sváb lánya, veje és két unokája élt. Édesapja nem akarta elűzni őket, hiszen tudta mit jelent az, ha valakit kiraknak az otthonából. Ezért megegyeztek abban, hogy a német család használhatta a nyári konyhát és egy szobát; ők pedig egy szobát és a konyhát. Egy évig éltek így, mindenféle nézeteltérés nélkül. Ő is emlékezett az 1946. november 19-i menekülésre és arra, hogy Schindler Ferenc meghalt. Hallotta, hogy átlőtték a fejét, és napokig a csónakban hagyták. Egyik nap látta, hogy jött egy kocsi, amellyel az elhunytat szállították, és mellette Schindler Ferenc felesége ballagott. így vitték ki a temetőbe. 11. „ Miért visznek el, amikor itt születtem? ” Készült László Sándomé, született Pammer Katalin volt szemeti, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. Fehérlappal Szemétről telepítették át őt, két gyermekét és férjét. Kezdetben sokat sírt, mert reménytelennek érezte a helyzetét: férje még fogságban volt, és nem tudta, mi lesz vele, valamint gyermekeivel. Hiába vigasztalták, csak nem sikerült megnyugodnia. Azt sem értette, hogy miért költöztetik el, hiszen ott született a szomszédos faluban, Gútoron és odavalósi volt az anyukája, illetve a nagymamája is. Egy reggel jött az értesítés, hogy viszik őket Magyarországra. Ekkor már nem volt annyira elkeseredve, mert közben a férje hazaérkezett. Bevagonírozták az állataikat, és vihettek magukkal élelmet, illetve bútorokat. Szobnál megállt a vonat, várakoztak, senki sem jött: csak öt nap múlva indultak tovább. Mohácson kipakolták a holmijukat a földre, ahol minden nagyon sáros volt, majd teherautóval szállították tovább a családot Nagynyáradra. Itt tudták meg, hogy a számukra kiutalt lakást már elfoglalta valaki. Három napig a szomszéd ottho163
