Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
8.,,Édesapámat agyonlőtték!” Készült Farkas Jánosné, született Schindler Mária volt gútori, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. A deportáló levelet 1946. november 18-án kapták meg. Másnap őt, valamint kétéves kislányát csónakba ültették, hogy minél hamarabb a közeli Gútor-szigeten, biztonságban lehessenek. Férje, szülei, valamint húga még Gútoron maradtak, ahol gyorsan disznót vágtak, hogy legyen ennivalójuk. Mire végeztek volna, már ott voltak a katonák, és mindenki menekülni próbált. Ekkor szaladt le a partra az édesapja, kiabált az egyik csónak után, amelyik visszafordult érte. Amikor beszállt, a katonák lövései közül az egyik eltalálta, és meghalt. Erről az esetről lánya Gútor-szigeten úgy szerzett tudomást, hogy a Duna csehszlovák szakaszáról a többiek átkiabálták a vízen: „- A Schindler meghalt! Agyonlőtték!”. Édesanyja és húga már nem tudtak átszökni, sőt a visszaemlékező férje is a túloldalon maradt. Sokat bujkált a katonák elől, nehogy Csehországba deportálják. Egyszer elhatározta, hogy megpróbál menekülni: leért a Duna partra és gyufát gyújtott, ezzel jelezte a folyó túloldalán álló magyar katonáknak, hogy szökni próbál.178 Sajnos nem vették észre, viszont a szlovákok felfigyeltek a fényre. Ekkor gyorsan futásnak eredt a part mellett Somorja felé, ahonnan állatokat úsztattak át a magyar oldalra. Itt szemtanúja volt annak, hogy a borjúk szétrúgták a kötelet, és a csónak felfordult. Az egyik ember, aki a ladikban tartózkodott belefulladt a folyóba, a másik viszont átért a Duna magyar oldalára, ahol várták: levetették a vizes ruháját, és száraz ruhaneműt adtak neki. így ment vissza a csehszlovák szakaszra, és szállította át a Gátőrről menekülő férfit. A család gyertyaszentelőig a szigeten maradt, majd beköltöztek Rajkára. Egy romházat kaptak a faluban, amelynek nem volt teteje. Mindig bíztak abban, hogy egyszer még visszatelepülhetnek falujukba, de ez nem valósult meg. A visszaemlékező elmesélte még, hogy édesanyja és húga egy év múlva szenteste jöttek át, hivatalos hazatérési igazolvánnyal. 9. „Ki hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhet. ” Készült Viki néni, volt gútori, ma mosonmagyaróvári lakos visszaemlékezése alapján. Gútoron lakott édesapjával, illetve két bátyjával. Reggel felkelt, kiment megetetni az állatokat, amikor hirtelen sikongatásra lett figyelmes. Kiszaladt az utcára, ahol teherautókon asszonyokat szállítottak, és a nők kiabáltak: „-Segítség!”. Gyorsan hazament, a bátyjait kereste, de nem találta otthon őket. A szembe szomszédtól tudta meg, hogy az egyik testvére Pozsonyba ment, a másik pedig Magyarországra. Azt is elmesélték neki, hogy a szomszédos faluból, Szemétről erőszakkal deportálják a magyarokat. Édesapjával, miközben ennivalót készítettek otthon, arról beszélgettek, mit is tegyenek. Egyszer csak hallották a sortüzet, és nem sokkal később eljutott hozzájuk a hír: Schindler Ferenc meghalt. Az éjszakát az egyik falubeli házának a padlásán töltötték egy gútori fiatalember társaságában. A háziakkal megbeszélték, hogyha jönnének a katonák kórókévét tesznek magukra. Reggel meg is érkeztek a katonák, felmentek a padlásra, és szuronyos puskával döfték keresztül a kórókévéket. Mikor a fiatal fiú a szúró fájdalomtól felszisszent, azonnal észrevették mindhárom bujdosót: az iskolába kísérték őket, ahol az irodájuk volt. A fiatalembert egyből Csehországba irányították, a visszaemlékezőnek azonban sikerült megmenekülnie nővére segítségének köszönhetően. Ekkor édesapjával elhatározták, hogy nem menekülnek el, hanem Gútoron maradnak. 162
