Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
kodjunk új telepünkön?” címmel tartott előadást.174 Az értekezletet követően a községházán telepítési, jogügyi, illetve szövetkezeti kérdésekben nyújtottak hasznos információkat az érdeklődők számára.175 Az áttelepítésre kerülő családok gyermekeit viszont elsősorban nem a lakás- és földkérdés foglalkoztatta, hanem a „a fiúk a futballcsapat iránt érdeklődtek és kérdezték, hol van a legközelebbi mozi. Az egyik kislány csak a falu nevét tudta, máris kíváncsiskodott: nem porosak-e az utcák, mert használni akarom a fehér cipőmet. ”m A Csehszlovákiából elűzött magyarok igyekeztek megteremteni új életük feltételeit, valamint próbáltak alkalmazkodni az ismeretlen körülményekhez. Sokszor érezték megbélyegzettnek, hontalannak magukat, valamint szenvedtek magyarságuk miatt. Ok voltak azok a kisemberek, akik sem a háború szörnyűségeiről, sem a nagypolitika játékairól nem tehettek; mégis kénytelenek voltak elviselni a rájuk kirótt terheket. Nekik kellett megalázkodniuk, menekülniük, átköltözniük. Súlyos lelki terheket cipeltek, és honvággyal küszködve élték le életüket. Ma már sokan eltávoztak közülük, de vannak még, akik képesek mesélni az akkoriban történtekről. Hallgassuk meg őket! Ne feledkezzünk meg kálváriájukról, hiszen elrettentő példaként szolgálhatnak a XXI. században. Visszaemlékezések, beszámolók Az alábbi tizenkét visszaemlékezést 2007. január végén, illetve február elején gyűjtöttem Rajkán. Az elbeszélések elsősorban az 1946. novemberében történt gútori menekülésről szólnak; de érdekes információkat közöltek a háború utáni szökésekről, valamint a szervezett áttelepítésekről is. A visszaemlékezéseket kronologikus sorrendben közöltem: az első három az 1945-ös eseményekről szól; majd a gútoriak menekülésének körülményeiről olvashatnak; végül a lakosságcsere keretében szervezetten érkezők emlékeit ismerhetik meg. Köszönöm minden visszaemlékezőnek, hogy megosztották velünk történetüket, és az utókor számára pótolhatatlan információkkal szolgáltak. Egyben külön hálámat fejezem ki Nagy Erzsébet rajkai lakosnak, aki a gútori menekülés egyetlen halálos áldozatának, Schindler Ferencnek az unokája. Önzetlen segítségével sikerült összegyűjteni a következő elbeszéléseket. Kiegészítésként közlöm azokat a beszámolókat is, amelyeket 1946. november 21-én a Magyaróvári járás főjegyzőjének meséltek a menekült felvidékiek. Visszaemlékezések 1. „ Annyit éheztünk és küzdöttünk az életért... Elfelejteni ezt az időszakot sosem fogom. ” Készült Hurtik Lászlóné, született Földes Hedvig volt gútori, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. Gútor községből 1945. november 30-án éjjel menekültek el, mivel aznap délután végzést kaptak arról, hogy a Szudéta-vidékre telepítik őket. Édesapja és társai elhatározták: csónakkal a közeli Gútor-szigetre menekülnek családtagjaikkal, hogy elkerüljék az átköltöztetést. Amíg a családfő a ladikért ment, a visszaemlékező az édesanyjával egy-két dolgot összecsomagolt, valamint a szomszédokhoz átvittek bizonyos élelmiszereket. Bíztak abban, hogy visszatérhetnek majd falujukba, és ott élhetnek továbbra is. Éppen ezért választotta úti célként 154
