Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
utaltak. Sokan közülük képtelenek voltak megszokni a déli megyékben, ezért később olyan helyekre költöztek, amelyek közelebb feküdtek szülőfalujukhoz.171 így jutottak néhányan Győr, illetve Mosonmagyaróvár környékére. Megyénk földrajzi fekvése és etnikai összetétele révén is érintett volt a felvidéki menekültek fogadásában, valamint a magyar-csehszlovák lakosságcsere lebonyolításában. A háború után megjelenő újságokban rendszeresen tudósították az olvasókat a csehszlovákiai magyar lakosság ellen elkövetett akciókról, valamint sorra jelentek meg azok a publikációk, amelyekben az ideérkezők kálváriáját ismertették. A helyi közigazgatási szervek szintén gyakran foglalkoztak a Csallóközből elszökött családok problémáival, illetve próbáltak segíteni rajtuk. Térségünkben a legjelentősebb tömeges menekülés 1946. november végén történt, amikor Gútor község magyarjai csónakokon szelték át a Dunát és egyikük, Schindler Ferenc meghalt. A menekülés okairól, körülményeiről és részleteiről ma már többet tudunk, ugyanis néhányan vállalták, hogy megosztják velünk emlékeiket. Ok szemtanúi, valamint elszenvedői voltak az eseményeknek, visszaemlékezéseik pedig kiegészíthetik az írott forrásokat. A menekültek ügyeinek intézése, ellátásuk megszervezése, és elhelyezésük mintegy főpróbája volt a tényleges népcserének. Összességében elmondható, hogy az intézményesen hazánkba telepített 12 528 felvidéki magyar család közül 215 került a Mosonmagyaróvár környéki öt faluba: Levélre, Mosonszentjánosra, Mosonszentpéterre, MosonszoÍnokra, Rajkára. (lásd 16. számú színes ábra) Lakáshoz, földhöz, munkához juttatásuk nehéz feladatnak bizonyult a háborús károkat szenvedett megyében. A kitelepülő szlovákok után kevés ingatlan maradt, a kitoloncolt németek házait pedig tönkretették. Mindezek ellenére az áttelepített családok számára sikerült házakat és földet kiutalni, valamint szociális segélyezésükről is gondoskodtak. Jóformán még be sem költöztek új otthonaikba, rögtön munkához láttak: építettek, felújítottak, mezőgazdasági munkát végeztek. Próbáltak alkalmazkodni az új élethelyzethez, a felmerülő nehézségek ellenére is. Erről tanúskodik Rizy László, a MÁKB győri ki- rendeltség vezetőjének alábbi beszámolója:,,.... A szlovákiai magyarság általában igyekszik beilleszkedni az adott helyzetbe, azonban a fennálló gazdasági nehézségek, valamint egyes hivatalok részéről tanúsított passzív magatartás akadályokat gördít a teljes beilleszkedés elé. Több ízben felkértek az áttelepültek, hogy bajaikat jegyzőkönyvezzem, ezt meg is tettem, a MAKB központjához be is terjesztettem. ...Általában nehezményezik azt, hogy az építkezés vontatottan halad, és különösen aggályaik vannak a jövő évi kenyérgabona ellátásukat és a szükséges őszi, valamint tavaszi vetőmagot illetően.... Ugyancsak nehezményezik azt, hogy a Hanság területére az orosz hadsereg bombázásai következtében, valamint egyes katonai alakulatok által robotra való kényszerítés miatt munkájukat végezni nem tudják. ...A helyzetbe való beilleszkedés már oly arányú, hogy a jövőre nézve komoly terveket kezdenek kidolgozni, így például gyümölcstelepítés, szőlőtelepítés, dűlőutak fásítása... ”.m A Mosonszolnokra telepített felvidéki magyarok földek juttatását is sürgették, mivel számukra a legfőbb megélhetési forrást ez jelentette. Központilag ki is jelölték családonként a földterületeket, de nem tudtak a Szlovákiában maradt birtokok nagyságához igazodni. Inkább az áttelepültek vagyoni és szociális helyzetéhez alkalmazkodtak, valamint a gyermekek számát vették figyelembe a „földosztásnál”.173 Az áttelepülők beilleszkedését a megyei földhivatal azzal próbálta segíteni, hogy 1948. május 30-án, az „Áttelepültek Napján” megszervezték első találkozójukat Mosonszentjáno- son. Az ünnepségen részt vett a győri kamarakórus, Hofier Mária énekművész, Barsi Ernő és Pallagi János hegedűművészek. Dr. Avar László áttelepítési kormánybiztos-helyettes vállalta a telepesek értekezletének vezetését, Dr. Biró Gyula egyetemi tanár pedig „Hogyan gazdál153
