Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
A MÁKB győri kirendeltségét telefonon értesítették Budapestről 1947. április végén, hogy Szlovákiából áttelepített családokat irányítanak a Mosonmagyaróvár környéki falvakba. Azt is tudatták velük, hogy a Felvidékről érkezők teljes gazdasági felszerelésüket, állatállományukat, takarmányukat, és minden ingóságukat magukkal hozzák.121 Továbbá a tájékoztatásukban az is szerepelt, hogy Győr-Moson vármegye területén - az előzetes tervek ellenére122 - mégsem szerveznek átkelőhelyet, mivel az összes felvidéki magyar Szobnál lépi majd át a határt.123 A Szlovákiából érkezők első csoportja 1947. április 26-án, a hajnali órákban érkezett a győri pályaudvarra. Itt a város, illetve a vármegye küldöttei fogadták őket, valamint a szociális segítőszervek étellel várták az áttelepülteket.124 A kormánybiztosság munkatársai meleg kávéval lepték meg az embereket, akik elérzékenyültek a szíves vendéglátástól, mert „mint mondták, Győrig nem vette észre őket senki’’.'25 Mintegy két óra hosszat tartózkodtak a városban,126 majd Mosonmagyaróvárra szállították őket. A Győri Újság így számolt be az érkezésükről: „Magyaróvár is kitett magáért a fogadtatáson. A Piarista-gimnázium és az állami iskola diákjai kivonultak az állomásra, a leányok leszüretelték az összes orgonabokrokat és teletűzdelték a vagonokat, míg a fiúk nyalábszám hordták az állatoknak a szénát. ” A feldíszített szerelvények délután egy órakor gördültek be Mosonszolnokra, ahol az alispán üdvözölte az áttelepítetteket. Ezt követően rögtön megkezdődött a kirakodás: cséplőgépek, kocsik, lovak, szarvasmarhák kerültek elő a vagonokból. Ezeket teherautókra tették, és a kiutalt házakhoz szállították.127 Győr-Moson vármegye területére április 26-a után folyamatosan érkeztek a csehszlovákiai magyarok egészen, 1947. május 3-ig. Ebben az időszakban összesen 106 családot (406 főt) fogadtak a szervezett lakosságcsere keretében. A feketenyékieket128, valamint a nagyfö- démesiek129 egy részét Mosonszolnokon; a nagyfodémesiek másik részét Mosonszentpéte- ren; a szencieket130 pedig Mosonszentjánoson telepítették le.131 Elhelyezésükről Rizy László 1947. május 3-án tájékoztatta a budapesti központot. Ebből kiderül, hogy a szlovákiai magyar családokat Mosonszolnokon ötvenhárom, Mosonszentjánoson harminc, Mosonszentpéteren pedig huszonhárom házban helyezték el. Ekkor még negyvenöt ház állt a további áttelepülők rendelkezésére.132 Előfordult azonban, hogy három családot költöztettek egy lakásba, és erről külön jegyzőkönyvet is felvettek: „ ... M. Gyné 4 családtaggal, S. Vné 6 családtaggal B. Iné 3 családtaggal vannak ugyanegy lakházban elhelyezve két kis szoba és egy kamrában, - konyha valamennyiünkre közös, megférni lehetetlenség, hozzá M. Gyné 4 családtaggal van egy kamrában elhelyezve, a kamra oly szűk, hogy ott megférni képtelen, egy gyermeke már is megbetegedett hashártyagyulladásban, - nemcsak a saját családtagjai, hanem a vele közösen lakók családtagjai is fertőzésnek vannak kitéve. Megélni az említett kis lakházban nem tudnak, tekintettel a zsúfoltságra. ”133 A zsúfoltságon kívül problémát okozott az is, hogy nagyon sok esetben a kiutalt lakóépületek romos állapotúak voltak: hiányoztak az ablakok, illetve az ajtók.134 Az egyik mosonszolnoki kiutalt házról az alábbi leírást közölte a Független Kisgazda című újság: „ ...Bizony siralmas a ház képe. Balról alacsony kis szoba, szinte hajolni kell a gerendák miatt. A falakról nagy vakolatdarabok hiányoznak, a mennyezeten rozsdabarna foltok mutatják a megrongált, félrebillent tetőzeten becsurgó esőié útját. A padlón ujjnyi vastag odaszáradt piszokréteg, a hiányzó ajtón és az üvegnélküli ablakokon erős légvonat kavarja fel a lerakodott port... ”.'35 148
